Befejezetlen múlt

Előszó

Az auschwitzi krematóriumok tüze azonban nemcsak az egyházi intézmény válságára világított rá, a kéményekből áradó füst magát a keresztény istenfelfogást borította homályba, teológiai rendszerével és spiritualitásával egyetemben. Olyan esemény történt, amihez fogható talán csak a konstantini fordulat volt az egyház életében. A zsidók elhurcolása és kivégzése nemcsak az évszázad gonosztette, hanem olyan világ- és üdvtörténeti vészjelzés, amely szükségképpen fel kell hogy szólítson a visszaemlékezésre és a teológiai gondolkodás gyökeres átalakítására. Lehet-e lírai költeményt írni Auschwitz után - kérdezte T. W. Adorno 1945-ben. Azt azonban, hogy lehet-e Istenről beszélni és teológiát művelni, nagyon sokáig nem kérdezték meg, csak nagyon kevesen határainkon túl, idehaza pedig tudomásom szerint senki. A magyar zsidóság elhurcolása és elpusztítása után eltelt több mint négy évtized során sem eszmélt még rá teológiánk, liturgiánk, igehirdetésünk és katekézisünk a benne rejlő zsidóellenes, antijudaista áramlatokra. A "Nostra aetate" kezdetű zsinati nyilatkozat csak 1975-ben, tehát tíz évvel a II. vatikáni zsinat berekesztése után jelent meg magyar nyelven, s lehet, hogy újabb tíz évbe telik a "Nostra aetate" végrehajtásához 1975. január 3-án kiadott római irányelveknek és útmutatásoknak a megmagyarítása? Feltehetően okos volna megszívlelni Jacques Maritain figyelmeztető szavait: "Nem jelentéktelen dolog a keresztény számára, ha gyűlöli, ha megveti vagy megalázza azt a népet, amelyből Istene származik, és Istenének szeplőtelen anyja. Ezért üt vissza végül is az antiszemitizmus elkeseredett indulata mindig magára a kereszténységre."
(Részlet az előszóból) Vissza

Fülszöveg

"Olyan művet tart kezében az olvasó, amelyhez nem kell előszó. Nincs szükség használati utasításra, csak ki kell nyitnia és el kell kezdeni olvasni, amúgy sem fogja letenni, amíg a végéhez nem ér. Nem szorul magyarázatra műfaji jellege; nyomban látja mindenki, hogy interjúgyűjtemény fekszik előtte. S nem is akármilyen interjúk ezek...
Zsidó honfitársaink sorsáról önmagában véve is kevés közlemény jelent meg hazánkban, s még kevesebb, amely éppen a keresztény - zsidó viszonyt elemezte volna..
Engem - érthetően - mindenekelőtt az érdekelt, hogy ezek a z interjúk és visszaemlékezések megerősítik-e, avagy megcáfolják, amit Bibó István írt 1948-ban a történelmi egyházak felelősségéről, mulasztásairól és viselkedéséről, tekintettel a zsidókérdésre...
Az olvasottak jóformán mindenben megerősítették Bibó írását, és újra felvetik a kérdést, a mellünknek szegezik úgy, hogy nem térhetünk ki tovább előle: mi volt a történelmi egyházak erkölcsi csődjének az oka, mivel magyarázható, hogy egyes papok, lelkészek, zárdák, egyházi intézmények és keresztény világiak egyértelmű hősiessége ellenére, az egyház mint testület és szervezet, nem fordult szembe kellően időben a modern, tömeggyilkos antiszemitizmussal?"
(Dr. Nyíri Tamás: Előszó helyett) Vissza