Szendrő

Előszó

Egy művelődési előadáson részleteket olvasott fel Rozsnyai Géza általános iskolai igazgató Szendrő község történetéből. Ez az előadás annyira tetszett a lakosságnak, annyira a szívéhez szólt, hogy az asszonyok könnye kicsordult egy-egy részletnél, a férfiak visszafogott lélegzettel figyeltek, s még a kicsinyek is elfelejtettek a teremben szaladgálni. A rendezvény után kérték, hogy még sok ilyen előadást tartsanak a községben.
Ekkor fogalmazódott meg bennünk a gondolat, hogy jó lenne könyvalakban megjelentetni "Szendrő történetét", s így tenni közkinccsé hazánk e szép és hősi emlékekkel büszkélkedő helységének krónikáját.
Szendrőt, a hosszú évszázadokon át városként szereplő települést, történetének nagy részében hadinép lakta, amely szinte teljesen a letelepült lakosság életét élte, telkeken "ült", az ahhoz tartozó földeket művelte, azokból tartotta fenn magát és családját, hiszen zsoldot gyakran 5-6 éven át nem kapott. Laktak Szendrőben iparosok, kézművesek is. Erről - a kevés írásbeli bizonyítékon kívül - a ma is élő egyes családok nevei tanúskodnak: "Gombkötő, Varga, Kerekes, Molnár, Kovács, Fazekas". A lakosság többségét azonban a nemesek alkották, akik a törökök ellen kerestek menedéket a vár alatt fekvő és palánkkal körülkerített városban. Mindezért Szendrő történetének eseményei jobbára hadieseményekből, a főkapitányok, a vármegye, a nemesség életéből és ügyes-bajos dolgaiból alakultak. A nép, az egyszerű lakosság életéről aránylag keveset sikerült megtudnunk.
Ennek ellenére Szendrő története Magyarország történetének jelentős része, s ezért az adatok megmentésével jó szolgálatot kívántunk tenni. A múltban kis részleteket több könyv tartalmazott Szendrő történetéről, azonban kimondottan Szendrővel csak Borovszky Samu "Szendrő vára" című 50 évvel ezelőtt megjelent kis könyve foglalkozott. Néhányan valószínűleg ismerik ezt a könyvecskét, amelyet a Tudományos Akadémia adott ki annak idején, de biztosan nem olvasták e régi művet a Szendrőn és környékén elő őslakosok, a földet művelő parasztok és munkások. Ezért most nagy szeretettel adjuk ezt a könyvet minden szendrői lakos és hazánk története iránt érdeklődő nagyközönség kezébe.
Kéziratban bocsátott rendelkezésünkre anyagot Marjalaki Kiss Lajos miskolci régész tanár és Marsalkó Bertalan ref. lelkész. Adatokkal segítette munkánkat a miskolci "Hermann Ottó" Múzeum, Megay Géza muzeológus, Almásy Géza fővárosi tanár, B. Kiss János rom. kat., Máthé Zoltán ref. lelkészek, Hudák István, Kéri Géza, id. Doszpoly Károly szendrői lakosok, akiknek segítségét ezúton is köszönjük. A fényképeket Fülöp László miskolci ált. iskolai nevelő készítette.
Legyen ez a könyv nevelő, szórakoztató olvasmány, legen ez a könyv annak tanúsága, hogy a nehéz évszázadok megpróbáltatásai, Szendrő többször elpusztítása és felégetése után is minden keserves nehézséget legyőzve élt, dolgozott a helység szorgalmas népe, amelynek most a békés építőmunka idején arra is van már ereje, hogy megmentse a hagyományokat történelmi emlékeket örök okulásul és tanulságul a szocialista jövő, a szocialista kultúra hasznára. Vissza