Középkori hangjegyírások Magyarországon

Előszó

A jelen kötetben két önálló hangjegyírástörténeti tanulmányt mutatunk be. Mindkettő a magyar középkor kottás emlékeinek alapján készült, melyekről a „Műhelytanulmányok" első kötete adott áttekintést. „A magyar notáció története" című dolgozat összefoglaló jellegű. Egy előzetes, s részben másutt publikált elemzés-sorozatra építve kiválasztja a magyar középkor legjelentősebb, hazai alkotásnak bizonyult hangjegy írását, s annak a művelődéstörténet egészéhez viszonyított pályafutását rajzolja meg. (Készült 1979-ben, azóta csak a legszükségesebb új irodalommal bővült. Kandidátusi disszertáció.) A ,,Német neumaírások Magyarországon" című dolgozat paleográfiai részlet-elemzést és történeti áttekintést egyaránt tartalmaz Mikor a német neumaírásnak hazai emlékeit dolgozza fel, egyben a magyar zenetörténet legrégibb fennmaradt kottaírásaival foglalkozik. Fárasztónak tűnő részlet-elemzései, mint a külföldi szakmunkák tanúsítják, elhagyhatatlanok. Nemcsak az anyag feltárását eszközlik, hanem egyben az általános megállapítások bizonyító apparátusát is szolgáltatják. (A tanulmány 1974-ben készült, az azóta megjelent új irodalommal való kiegészítése (lényeges átdolgozást nem tett szükségessé.)
Mindkét itt közzétett munkánk kapcsolatban áll tartalmilag a Magyar Zenetörténet I. kötetének Hangjegy írások" című fejezetével. Ott azonban mind elemzést mind részletes kifejtést mellőznünk kellett: az írástörténeti kutatás új eredményeinek csak rövid ismertetését adtuk. Vissza