Theodora és Justinianus

Fülszöveg

Győzött a keresztény forradalom, Konstantinápoly trónján már nem patrícius-sarjak ülnek, hanem a nép egyszerű fiai. Justinianus tízéves koráig juhpásztor volt, felesége és társuralkodónője, Theodora színésznő a cirkuszban. A császár a kereszténységet építi: száz és száz templomot birodalomszerte és a fővárosban, a császárnő kórházakat, árvaházakat, aggmenházakat tart fent, és egy kolostort a prostituáltak átnevelésére. A sok templom építése, a szociális intézmények fenntartása tömérdek pénzt emészt fel, és a nép minden rétege elégedetlen. Egyetlen szórakozása a cirkusz, s egyúttal az a hely, ahol találkozik a császári párral, és vitázhat vele. Így a cirkusz egyszerre a szórakozás helye és az egyetlen szabad politikai fórum. Két cirkuszi párt küzd egymással, színük szerint a kék és a zöld. A kék az új arisztokrácia, a zöld a demosz, a nép pártja. Az egész népet szenvedélyesen foglalkoztatja a Krisztus természetéről folyó vita: Isten-e vagy emberré lett Isten? Egyetlen sportincidens elég, hogy a nép elégedetlensége véres felkelésben robbanjon ki, a nagy cirkuszi felkelésben, amelyet "Niki-lázadás" néven ismer a történelem. De mindez csak a háttérben dúl, az író igazi érdeklődését a császári pár köti le: Theodora, a vasakaratú nő, aki a trónon is igazi nő tud maradni, és Justinianus, aki inkább teológus, mint császár, és aki az aszkézis és az érzékiség között vívódik. A két annyira ellentétes jellemű férfi és nő házassága bővelkedik komikus jelenetekben, s ebben van a véres történelmi dráma tragikomikuma. Az író módszere az anachronizmus: ahol csak teheti, anachronisztikus elemekkel bővíti a történelmi dráma horizontját, hogy egy távoli kort, amely egyébként is annyira hasonlít a miénkhez, még közelebb hozza az olvasóhoz. Vissza