Szemünk fénye

Előszó

Részlet a könyvből:

Anyu a konyhakertből jött fel. Karton ruha volt rajta és kékfestő kötény. A feje hátrakötve egy kis babos kendővel. Nagy kosár volt a kezében, abban kelkáposzta, zöldség, kapor és uborka. Letette a konyha közepén. Anyu már nem volt fiatal, de azért öregnek sem lehetett mondani. Hajdani szépsége ott bujkált még fáradt szemeiben, gondterhelt vonásain s a szája szögletein árulkodott arról a régi időről, amikor még anyu szeretett nevetni.
A fiatal leány kiperdült a konyhába és egyenesen a nyakába borult.
- Anyu!
Anyu felcsillanó szemekkel nézte. Emma már fel volt öltözve. Fehér vászon kosztüm volt rajta, szép kis rózsaszín organdí blouzzal, a fején kalap, lábain kifogástalan hernyóselyem harisnyák és fehér antilop cipők. Arcán egy kevés rózsaszínű púder és ajkán egy szemernyi rúzs, csak alig észrevehető. Bájos volt.
- Mi az fiam, te ma bemégy a városba? - kérdezte anyu és kibontakozott az ölelésből.
- Igen. Megígértem Márthának és Icának, hogy találkozni fogunk a Hullámban. Anyu, van egy kis pénzed?
Anyu szó nélkül a zsebébe nyúlt és elővette az erszényét.
- Nem kell sok, úgy-e? - kérdezte kissé aggodalmasan.
- Amennyit nélkülözhetsz anyu, csak annyit.
Anyu azt szerette volna felelni, hogy semmit sem nélkülözhet és hogy Emma tegnap is a Hullámban volt és ebédre sem jött haza, egy kicsit sokat költ, mire való az, mikor itthon megfőzi a finom ebédet? Vissza