Szemtől szemben önmagammal

Fülszöveg

„Ez az írás különbözik minden eddigi kötetemtől. Nem memoár, azt már sok évvel ezelőtt megírtam, igaz, ebben is akadnak olyan részek, melyek a memoárokra emlékeztetnek Nem regény, de nem is történelmi eszmefuttatás. Ez az én elbeszélésem a mi életünkről" - írja Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke könyvének előszavában. A XX. század második felének talán legmeghatározóbb politikai személyisége megrendítő visszaemlékezésében bepillantást enged személyes sorsának történéseibe csakúgy, mint korának nagypolitikar€sémenpitJe~és kulisszatitkaiba. A konkrét tények tárgyilagos ismertetése mellett mindvégig érzékelhető a személyes, olykor elfogult hangnem; önvizsgálata a büszkeség és a sértettség, a kritika és az önkritika sajátos elegye. Mindeközben hol az információk hitelességét alátámasztó szikár stílussal, hol á sok tragédiát megélt ember nézőpontjából, drámai erővel jeleníti meg azokat az eseményeket, melyek meghatározták életének legfontosabb szakaszait. A könyv lapjain... Tovább

Fülszöveg

„Ez az írás különbözik minden eddigi kötetemtől. Nem memoár, azt már sok évvel ezelőtt megírtam, igaz, ebben is akadnak olyan részek, melyek a memoárokra emlékeztetnek Nem regény, de nem is történelmi eszmefuttatás. Ez az én elbeszélésem a mi életünkről" - írja Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó elnöke könyvének előszavában. A XX. század második felének talán legmeghatározóbb politikai személyisége megrendítő visszaemlékezésében bepillantást enged személyes sorsának történéseibe csakúgy, mint korának nagypolitikar€sémenpitJe~és kulisszatitkaiba. A konkrét tények tárgyilagos ismertetése mellett mindvégig érzékelhető a személyes, olykor elfogult hangnem; önvizsgálata a büszkeség és a sértettség, a kritika és az önkritika sajátos elegye. Mindeközben hol az információk hitelességét alátámasztó szikár stílussal, hol á sok tragédiát megélt ember nézőpontjából, drámai erővel jeleníti meg azokat az eseményeket, melyek meghatározták életének legfontosabb szakaszait. A könyv lapjain egy nagyszabású átalakítási programmal fellépő, elhivatott politikus pályája mellett kibontakozik az időnként hibás döntéseinek kiszolgáltatott, esendő ember egyenlőtlen küzdelme a világgal és önmagával.
—y 4',
\
Az 1980-as évek közepére a világnak szembe kellett néznie a fokozódó atomháborús fenyegetettséggel. A nemzetközi együttműködés zsákutcába jutott. A fegyverkezési hajsza olyan pokoli gyorsasággal zajlott, hogy nehezen volt elképzelhető, miként lehet ezt megállítani, de legalábbis lefékezni.
Az irányítási rendszer fogyatékosságai megmutatták, hogy egy nukleáris háború bármilyen politikai döntés ellenére is kitörhet, akkor is, ha ezt senki nem akarja. Tenni kellett valamit.
Az új gondolkodás révén lehetővé vált az ország helyesen értelmezett érdekeinek és az emberiség érdekeinek összehangolása. Ezzel együtt lehetőség nyílt a többi állammal kialakítandó hatékony együttműködésre.
Amikor elkezdtük az átalakítást - melynek lényege az volt, hogy biztosítsuk népünk szabadságát -, a szovjet vezetésnek el kellett ismernie a többi ország ugyanilyen jogát. Már említettem, hogy elvi alapon szakítottunk az úgynevezett Brezsnyev-doktrínával, a Varsói Szerződés „testvéri országainak" belügyeibe való beavatkozással. Ez az egyik legfontosabb lépés volt abban a tekintetben, hogy megszabaduljunk a sztálinizmus örökségétől. Moszkva mindvégig hű maradt a vállalt kötelezettségeihez.
Meggyőződésem, hogy a szovjet vezetés helyesen cselekedett, amikor nem avatkozott be a közép- és kelet-európai változásokba. Vannak, akik mind a mai napig szemrehányást tesznek nekem azért, hogy „átengedtem" ezeket az országokat. Nos, ha valakinek átengedtük őket, akkor ez az adott ország népe volt.
(részlet)
MIHAIL GORBACSOV (szül. 1931. március 2.) -1985-től az SZKP főtitkára, majd a Szovjetunió elnöke. Reformjai véget vetettek a világ kettéosz-tottságát eredményező hidegháborúnak. Sokan vádolják azzal, hogy a kommunista rendszer az ő intézkedései miatt bukott meg, s a Szovjetunió is emiatt bomlott fel - mások éppen ezért ünneplik. Neki köszönhető az is, hogy a demokratizmus a szovjet politika részévé vált, s hogy az „orosz medve" kiengedte markából a „baráti országokat", többek között hazánkat. 1990-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki. Miután nem sikerült megakadályoznia a szovjet köztársaságok önállósulási törekvéseit, 1991 decemberében lemondott a Szovjetunió elnöki tisztségéről.
Sokan sokféleképpen vélekednek róla, valamint az általa bevezetett peresztrojkáról és glasznosztyról - az biztos, hogy Gorbacsov a XX. század egyik legjelentősebb politikusa, aki vezető szerepet játszott a nemzetközi békefolyamatokban, s új mederbe terelte a történelem örvénylő folyamát. Vissza