A hallgatag mélyből

Fülszöveg

Az írónő első kötete társadalmunk "mostohagyermekeire" hívja fel a figyelmet; azokra a jóléten és civilizáción kívül rekedtekre, akiknek felemelkedési lehetőségeit több évszázados örökség tehertételei csökkentik. Szemes Zsuzsa a regény központi figurájának, a tizenéves pusztai vadócnak, majd segédmunkásból szakmunkássá váló lánynak a sorsában modellértékű életutat példáz. Az élet minőségének lassan tudatosuló, de dacos következetességgel végigvitt megjavításáról szól ez a könyv; arról, hogy másképpen is lehet - akár látszólag meghatározó körülmények ellenére is.
Szemes Zsuzsa nagy hitelességgel eleveníti meg e rendhagyó "karrier-történet" egyes állomásait; átható nyelvi erővel s az ábrázolt életanya mély ismereteivel. Tömören, nyersen fogalmaz, tudatos írói fegyelemmel zárja rövidre a regény epikus szálait, mégis képes kitágítani azt a viszonylag szűk társadalomképet, melyet A hallgatag mélyből az olvasó elé vetít. A pusztai emberek, gyári segédmunkások, nyírségi cigányok, az építőipar ingázói valamennyien egy-egy lehetséges, szociológiailag is hiteles típust képviselnek, meggyőzően érzékeltetve, hogy e felszínesen gyakran homogénnak ítélt réteg valójában mennyire sokszínű, a kulturális és erkölcsi értékeknek milyen széles skáláját ütközteti egymással való kapcsolataiban.
A munkásélet kemény hétköznapjairól szól ez a regény, azoknak az embereknek a hétköznapjairól, akiket a rideg statisztika a "hátrányos helyzetűek" kategóriájába sorol. Az ő arcukat mutatja fel az írónő, nem kimondva, de minden sorával sugallva, hogy sorsukon a szervezett, intézményes társadalmi segítség csak akkor változtathat, ha ők maguk nyitottan és öntudatra ébredten készek befogadni és elfogadni mindazokat a javakat és értékeket, melyek adottak ugyan, de megszerzésük, illetve a velük való azonosulás szinte naponta teszi próbára az embert. Vissza