A sakkjáték kézi könyve

Előszó

A sakkjáték már csaknem tudomány; irodalma ezrekre rugó köteteket foglal magában és mesterei nemzetközi hírnevet érnek el tudásukkal. A sakkjáték az emberi ész tornája, mely csodálatos sok erőt, tudást és éleslátást követel az elmétől. A magyar harcias nép, s mint ilyen korán foglalkozott a sakkjátékkal és csakhamar megkedvelte. A negyvenes években a hazai sakk-tudomány már magas színvonalon állott; voltak jeles mestereink, mint például Szén, Löwenthal, Schwarz Adolf, Günsberg Izidor, Weisz Miksa, Makovetz Gyula, kik a magyar sakkjáték nimbusának nagy nemzetközi sakkversenyeken szereztek dicsőséget és tekintélyt. Jelenlegi mestereink közül Charousek Rezső talán egyetlen méltó ellenfele Lasker világbajnoknak, Maróczy Géza pedig az 1896-iki nürnbergi, az 1899-iki londoni mesterversenyen és ugyanazon évben a bécsi Kolisch-emlékversenyen adta mesteri tudásának fényes bizonyítékát. Ez utóbbi versenyben Bródy Miklós fiatal mesterünk is meglepte a sakkvilágot azzal, hogy a második és harmadik díjat Schlechterrel osztotta meg.
Mindamellett, ha végigtekintünk a magyar sakk-irodalmon, el kell ismernünk, hogy az bizony nagyon szegény. A magyar nyelven írott sakk-művek részben elavultak, részben az a hibájuk, hogy igen drágák, mert szegény ember nem áldozhat négy-hat koronát egy sakk-könyvre. E hátrány megszüntetésére törekedtem tehát akkor, a mikor e művecske megírását elhatároztam. Igyekeztem e roppant nagy anyag feldolgozásánál a lehető legvilágosabb és részletesen magyarázó stílust használni, s remélem, hogy belőle még azok is alaposan megtanulnak sakkozni, a kik eddig sakktáblát még csak nem is láttak. Vissza