Magyar nyelvtan

Előszó

A magyar nyelv és nyelvtana
1. Az emberek érintkezésének, gondolataik, érzelmeik és akaratuk közlésének legáltalánosabb eszköze a nyelv. Attól kezdve, hogy megtanulunk beszélni, életünk végéig a nyelv segítségével adjuk tudtára társainknak különféle mondanivalóinkat. Nyelv nélkül lehetetlen volna a gondolatok és a tapasztalatok kicserélése, ennek hiányában pedig szó sem lehetne közös munkáról, termelésről, emberi életről. A nyelv tehát társadalmi Jelenség: a társadalom teremtette meg, de mióta megvan, egyúttal egyik biztosítéka és föltétele is a társadalom létének és haladásának. Anyanyelvünk, a magyar nyelv évezredek fejlődésének gyümölcse: együtt született és alakult a magyar társadalommal. Hosszú élete folyamán nemcsak a nemzedékek beláthatatlan sorának gondolatcseréjét szolgálta, hanem írott formájában számunkra is megőrizte a múlt emlékeit, és kifejezője lett tudósaink, íróink, költőink eszméinek, hordozója nagy nemzeti kincsünknek: irodalmunknak. Volt idő, amikor a magyar nyelvért és a nemzet szabadságáért és függetlenségéért vívott harc egybeesett, s az egyik a másiknak fontos területét jelentette. A reformkori küzdelmek éveiből maradt ránk Kölcsey tanítása: ,,Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog. Tiszteld s tanuld más művelt népek nyelvét is; de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehetségig művelni kötelesség." Vissza