Személyiségdiagnosztikai gyakorlatok

Előszó

A komplex esetelemzések módszertana a személyiségdiagnosztika elhanyagolt területe. A diagnosztikus munka alapfeltétele ma módszertani szabályok ismerete és alkalmazása helyett a nagy gyakorlati tapasztalat. Eseteink bemutatása előtt - anélkül, hogy szabályos rendszerének kidolgozására vállalkozhatnánk - néhány alapelvre hivjuk fel az olvasó figyelmét, és néhány információt kivánunk nyújtani az általunk követett módszerekről. Esetelemzéseinket team munkában végeztük. A csoportmunka előnye a pszichodiagnosztikában kézenfekvő: a személyiségdinamika értelmezése ugyanis nemegyszer akad el a diagnoszta saját konfliktusanyaga által fenntartott scotomák ("vakfoltok") elháritómechanizmusok következtében. Ezt a veszélyt a csoport - heterogén összetétele folytán -feltétlenül kivédi. Alapelveink egyik fo szempontja volt, hogy sohasem vállalkoztunk vakdiagnózis felállitására (vagyis az explorációs anyag ismerete nélkül, csupán tesztek alapján nem értelmeztünk). Eseteink kiválasztásánál egyetlen feltételt követtünk; a v.sz. minél több szempontú és alaposabb ismeretét. Személyeinkről nagy explorációs és heteroanamnesztikus anyagot gyüjtottünk, az egy-két oldalban összefoglalt "exploráció" mögött tehát sokszoros "információ-fedezet" áll. Az esetelemzésekben kitűnik majd, hogy megállapitás a inkát élettörténeti adalékok és teszteredmények együttesen és sokszorosan determinálják: a diagnosztikus munkát az anyag sajátos belső konzisztenciája jellemzi. A személyiségre jellemző fő pszichodinamikai tényezők többnyire minden személyiségteszt eredményeiben nyomon követhetők, genézisükre vonatkozóan azonban elsősorban az exploráció adatai nyújtanak tájékoztatást. Jóllehet nem követtünk szigorú módszertani szabályokat, és elemzéseinket mindenkor az eset sajátos természete szabta meg, néhány kérdésre feltétlenül választ kerestünk. Jellemezni kivántuk a személyiségalakulás folyamatát, (az identifikáció terminusaiban), vizsgáltuk a kontrollfunkciók természetét (az "én- erő, ill. az értékek, vagy "felettes én" vonatkozásában), az elháritófunkciókat, és a pszichodinamikát a szocializációs feltételek mellett meghatározó - adott esetben konstitucionális - tipológiai vonatkozásokat. Kézenfekvő tehát, hogy a pszichodiagnosztika - mint alkalmazott személyiségpszichológia - a személyiséglélektan teljes fogalomrendszerének és általánosan elfogadott elméleti koncepcióinak az ismeretét megkivánja... Vissza