Szemelvények ötven év büntetőjogi és más tárgyú tanulmányaiból, ahogyan magukon viselik a korszakok bélyegét

Előszó

Sem a tudományos, sem pedig a szépirodalomban nem szokatlan, bár az előbbiben valamivel ritkább, hogy egy szerző működésének korábbi korszakaiban kiadott munkáiból válogatást bocsát közre. Nem lehet tehát meglepő, hogy Király Tibor e könyve régebbi munkákat tartalmaz, s az újdonságot leginkább az egybefoglalásuk jelenti. A kötet címében is jelzett szemelvényeinek megjelentetését szerzőként arra használja, amire az alkalmat ad: újból olvasói elé tárja hosszú alkotói tevékenységének egyik-másik olyan termékét, melyek felidézését fontosnak tartja.
A kötetbe foglalt tanulmányok és könyvrészletek kiválasztása során sem követett szokatlan elveket. A választási szempontok között a könyörtelen terjedelmi korlátok mellett a munka megjelenéskori jelentősége, a kifejtett gondolatok időtállósága játszhatott kiemelkedő szerepet - legalábbis erre következtethetek olvasóként. Király Tibor nem írt szerzői bevezetést, amelyben akár azt is megmagyarázhatta volna, miért éppen ezek a szemelvények állanak legközelebb szívéhez. Talán azért nem tette, mert úgy vélte, a válogatás szempontjait nem magyarázni, hanem láttatni kell. Saját következtetéseim helytállóságát azonban némileg kétségbevonhatja az a tény, hogy az összeállításból számos jelentős és időtálló mű kimaradt, amelyek pedig ugyancsak megérdemelték volna a felidézést. A terjedelmi korlátok létét ezért különösen sajnálhatjuk.
A kötetbe foglalt szemelvényeket a szerző tartalmi szempontok alapján foglalta szerkezeti egységekbe, elkülönítve a történeti és tudománytörténeti, a jórészt büntető eljárásjogi kérdésekről szóló, végül pedig az előző két körön kívül eső írásokat. A szerkesztési elgondolásokat és azok megvalósítását semmiképpen sem vitatom, ám egy megjegyzés ide kívánkozik.
Az egyébként ésszerű tagolás valamelyest félrevezető: mintha a történeti és elméleti megközelítés Király Tibor munkáiban mindig felismerhető harmóniáját kívánná elleplezni. A történeti vagy tudománytörténeti téma tárgyalása őt soha nem akadályozta meg abban, hogy elméleti szempontból jelentős megállapításokat is tegyen, ha úgy hozta a sors, mint ahogyan a történeti megközelítés az elméleti tárgyú fejtegetésekben is eltéveszthetetlenül jelen van. A harmadik csoportba tartozó írásokban ez az egység ugyancsak megmutatkozik. A könyv tartalmát kitevő, sok évtized munkásságát reprezentáló szemelvények együttese pedig azt is megmutatja, amit egy-egy mű olvasása önmagában nem képes: a szerző szemléletmódjának, gondolkodásának és értékrendjének következetességét. Vissza