Szemelvények C. Sallustius Crispus történeti műveiből

Előszó

I. SALLUSTIUS ÉLETE.

1. A Kr. e. II. század végéig a romai történetírásnak csak egy faja volt: az évkönyvek (annales), amelyek az évek folyása szerint adják elő az eseményeket rendesen a város alapításától kezdve. Az I. században új formák állnak elő: a történeti monographia, egy kor tüzetes története; a kortörténet (históriáé), vagyis a személyesen átélt események előadása; az emlékiratok (commentarii), vagyis oly események megörökítése, melyeknek maga a történetíró is cselekvő részese volt. A történeti monographia terén a legkiválóbb történetíró.
C. Sallustius Crispus. Kr. e. 86-ban született Amiternumban a sabinusok földjén. Csak plebeius családból származott, azonban történeti művei azt bizonyítják, hogy gondos nevelésben kellett részesülnie; rhetorikai és philosophiai tanulmányai mellett szívesen olvasgatta a történetírókat, sőt mint fiatalember már írogatni is szeretett. Kedves foglalkozásától azonban csakhamar elvonta a közéleti szereplés, amelyet 55-ben (vagy talán 54-ben) mint quaestor kezdett meg. Kr. e. 52-ben néptribunus lett s mint ilyen heves beszédeket mondott a Clodius meggyilkolásával vádolt Milo és ennek védője, Cicero ellen. A Lex Cornelia de XX quaestorihus (Sulla dictator törvénye) értelmében mint lelépő quaestor a senatus tagja lett. Az 50. év egyik censora, a Pompeius-párti Appius Claudius Pulcher több más senatoré mellett Sallustius nevét is törölte a senatorok névjegyzékéből. A senatusból való kitiltás oka Sallustius állítólagos erkölcstelen életmódja; ez azonban csak ürügy volt, az igazi ok politikai: Sallustius Caesar-pártisága; már pedig Caesar és Pompeius ^közt nemsokára kenyértörésre került a dolog, azért kellett eltávolítani a senatusból Caesar párthíveit. Vissza