Szemelvények a Margit-legendából

Előszó

Részlet a könyvből:
Boldog Margit életrajza.
Margit szűz, akinek életét és emlékét irodalmunkban a nevéről nevezett régi magyar nyelvemlék őrzi, IV. Béla király leánya volt s hazánknak egyik legválságosabb korszakában, a tatárjárás idején született.
A szomorú emlékű mohi csata után, melyben Batu tatár khán a készületlen magyar sereget tönkretette, Béla király Felső-Magyarországon keresztül Ausztriába menekült. Itt azonban Frigyes osztrák herceg, a vendégjogot lábbal taposva, Bélát összes kincseitől megfosztotta s ezenkívül még három határszéli vármegye átadására kényszerítette. Béla a rabló szomszédságból Horvátországba, innen pedig, midőn a tatárok már a dunántúli részeket is elözönlötték, Dalmáciába sietett s családját Clissa várában helyezte el.
A tatárok a védelem nélkül maradt országban rettenetes pusztításokat vittek véghez; a városokat és falvakat fölégették, a lakosokat seregestül lemészárolták s csak azok maradtak életben, akik néhány megerősített városban, erdőkben, barlangokban, vagy mocsarak közt elrejtőzhettek. Az előbb még virágzó ország sivatag temetővé változott. Az üldözött Béla király szorongó szívvel hallotta hazánk rettenetes pusztulását; de bízott Istenben. Másban már nem is bizhatott, mert országa le volt tiporva s ő maga a tenger mellékére szorítva. Gonosz szomszédjai kárörvendve nézték a rettentő csapást. Béla jámbor nejével egyetértve fogadást tett Istennek, hogyha országáról a veszedelmet elfordítja, legelső gyermekét, aki ezután születni fog, kizárólag Isten szolgálatjára szenteli. Vissza