Előszó
Harminc éves a Móra Kollégium.
A legrégebbi kollégisták tudják, hogy valójában harmincegy - letagadunk egy évet - ugye megbocsátható?
Nem akartunk szabályos kollégium-történetet írni, hiszen mi...
Tovább
Előszó
Harminc éves a Móra Kollégium.
A legrégebbi kollégisták tudják, hogy valójában harmincegy - letagadunk egy évet - ugye megbocsátható?
Nem akartunk szabályos kollégium-történetet írni, hiszen mi elfogultak vagyunk, erősen érintettek ebben az ügyben.
Megpróbáltuk áttekinteni korabeli dokumentumok alapján a három évtizedet, s korán rá kellett ébrednünk, hogy ez a vállalkozás is majdhogynem reménytelen. Hiszen a válogatás, bármennyire is igyekszik a történet ívét nem elhomályosult szemmel megrajzolni, mégis csak személyes, esetleges.
Hiányérzetünk nagy, mert megszámlálhatatlanul sok kollégista, régi munkatársunk, barátunk neve hiányzik a szövegekből.
Szerettük volna rekonstruálni a 30 év kollégistáinak névsorát - meghaladta erőnket.
Szeretnénk hinni, hogy a száraz dokumentumok mögül fölsejlik a Móra Kollégium "privát-történelme", az élet maga, hiszen mindannyiunk élete - kisebb vagy nagyobb mértékben - része volt ennek a történetnek, s talán része még ma is.
Köszöntünk minden Móra kollégistát, nagy szeretettel, ezen a nem egészen kerek évfordulón!
A kapu ezentúl is szélesre tárva - visszavárjuk a hazatérőket!
Vissza