Szemek és magvak

Előszó

Ha egy füzet napvilágot lát, forgassák sokan, mit tartalmaz, mik azok az értékek, miért az író szokatlanul a többi előre beharangozott könyvtől eltérően egyénileg vállalkozott, egyénileg akar a sok könyv közé vagy annyira müveit olvasó kezébe adni. Legtöbbször ugyanis könyvek nem érik meg a második kiadást, mert nem volt, ki pártfogolja. Nincs, ki utat teremtett volna a könyvnek vagy füzetnek. Még azok is, akik ajándékban kaptak egy ilyen könyvet, megforgassák és szépen nekilendítik tartalmunkat a könyvespolcnak szépen - a folyóiratok számára külön csinált helyre, hol aztán szépen nekiindul a porosodásnak. A szépen megírt könyv aztán várhatja a feltámadást. A könyvnek a gazdája pedig magára ölti a közöny által megteremtett szenvelgést, mi volt az oka, hogy a könyvem, füzetem nem talált kellő visszhangra. Kik álltak útjában - legtöbbször mindenkire neheztel érte: természetes nem is egészen jogtalanul, mert ha érdekességet is tartalmazott a füzet, értéket is képviselt valamit, annak fáj legelőször, ki pénzt és erőt pazarolt vele: ha viszont lett volna pártfogója, vagy tőke, mi a vállalkozást felkarolta volna, mentesült volna az író a nehezebb dologtól, hogy megszenvedje a közönyt. Sok könyv és füzet csak külsőleg érintkezik a közönséggel, mert az arra hivatott, ki felfedezhette volna a köz- vagy az olvasó számára, önmaga értékeli le legelőször a könyv becsét. Viszont legtöbb könyv nem tud önmagától kiabálni, hogy olvassatok el, mert egyszerű lapjaim között olyan dolgokat találsz, mi a te közönyödnek is értéket képvisel. Vissza