Szemben az árral

Fülszöveg

„Az »új populisták« szeretnek a jogról és a rendről prédikálni, de a kormányaik káoszt teremtenek és anarchizálják a jogrendet, amiből csak további káosz fakad vagy annak az »új rendnek« a bevezetése, amelyben az állampolgári szabadság likvidálása után magukat a nemzet igazi megváltóiként prezentálhatják.
Ügyesen pengetik a haza és a hagyomány, a vallás és az erkölcs védelmének húrját, minthogy a külföldi ellenség, az ateisták és a romlott liberálisok példátlan agresszivitással fenyegetik mindezt.
Hatásosan manipulálnak az értékekkel. Az alacsonyabb rendűség és a nem teljes értékűség komplexusából erényt kreálnak, így lesz a provincializmusból és a tudatlanságból hűség a nemzeti tradícióhoz, az infantilis nacionalizmusból és a politikai kultúra hiányából erkölcsi tisztaság és szellemi eredetiség. Ehhez jön még a permanens mozgósítás az ellenséges erőkkel vívott harc jegyében, hisz e vakondmunka egyetlen percre sem nyugszik, tehát az istentelen liberalizmus elleni keresztes... Tovább

Fülszöveg

„Az »új populisták« szeretnek a jogról és a rendről prédikálni, de a kormányaik káoszt teremtenek és anarchizálják a jogrendet, amiből csak további káosz fakad vagy annak az »új rendnek« a bevezetése, amelyben az állampolgári szabadság likvidálása után magukat a nemzet igazi megváltóiként prezentálhatják.
Ügyesen pengetik a haza és a hagyomány, a vallás és az erkölcs védelmének húrját, minthogy a külföldi ellenség, az ateisták és a romlott liberálisok példátlan agresszivitással fenyegetik mindezt.
Hatásosan manipulálnak az értékekkel. Az alacsonyabb rendűség és a nem teljes értékűség komplexusából erényt kreálnak, így lesz a provincializmusból és a tudatlanságból hűség a nemzeti tradícióhoz, az infantilis nacionalizmusból és a politikai kultúra hiányából erkölcsi tisztaság és szellemi eredetiség. Ehhez jön még a permanens mozgósítás az ellenséges erőkkel vívott harc jegyében, hisz e vakondmunka egyetlen percre sem nyugszik, tehát az istentelen liberalizmus elleni keresztes hadjárat sem lankadhat.
Lángoló szavakkal vallják antikommunistának magukat, miközben odavannak a gyanakvásért és a megfélemlítésért, megvetik az igazságot és a törvényt, így aztán méltó fiai a kommunista mentalitásnak. Hasonlóan a bolsevikokhoz, akik gyűlölettel viseltetve a cári rendszer iránt, a birodalmi cári mentalitás és despotizmus örökösei lettek.
Az »új populistákban« a homo sovieticus lelke él tovább a maga primitív egyenlősdijével, az egyéniségektől és eretnekektől idegenkedő kollektivizmusával, abbeli meggyőződésével, hogy az államnak kell szabályoznia a társadalmi életet, és az állam akarata az erkölcs és az igazság forrása."
Adam Michnik, a lengyel politikai esszé mestere egyre komorabb, egyre baljóslatúbb képet tár elénk régiónkról, mégsem a kilátástalanság és a reményvesztettség krónikása ő, hanem épp ellenkezőleg, minden sorából igaz humánum és rendíthetetlen bizalom szól. Nem olyan fából faragták őt, hogy megijedjen a maga felállította diagnózistól. ízig-vérig értelmiségi lénnyel van dolgunk, aki ha időről időre - a pártállami idők ellenzéki aktivistájaként, a rendszerváltó szejm képviselőjeként vagy akár a Gazeta Wyborcza főszerkesztőjeként - bele is keveredett a politikába, elsősorban saját mélyreható társadalmi-politikaiantropológiai elemzéseiből merít maga is erőt. Utóvégre nem akármilyen hit és tudásszomj hajtja: az emberi jelenség érdekli, a harsány antagonizmusok mélyén meghúzódó, láthatatlan, finom ellentmondások, a szembeötlő képtelenségek mögött a rejtett paradoxonok. És ha a mát érti - nem túlzás személyében korunk egyik legérzékenyebb és legkifinomultabb politikai elemzőjét látnunk -, olthatatlan kíváncsiság élteti a holnap iránt is.
Egyrészt, mert a mai látlelet igazsága csak a holnap felől igazolódik, illetve szorul revízióra (ő aztán nem rest szembenézni saját korábbi tévedéseivel), másrészt mert a holnapot megint új törvényszerűségek és összefüggések magyarázzák; a tegnapi tudás egyszerűen nem több közönséges szellemi ugródeszkánál. Láthattuk ezt a Gondban a bohóc (1996) és Harag és szégyen (2006) címmel megjelent korábbi köteteiben is, de egyik kötetében sem ilyen tiszta és egyértelmű ez az ars poetica, mint a jelenlegiben. Válogatásunk fő szempontja ugyan az volt, hogy az előző, 2005-ben lezárt gyűjteményes kötet utáni Michniket mutassuk be, ám ez a tetszőlegesnek tűnő dátum a mából visszanézve már korforduló. 2005 őszén vették át ugyanis a hatalmat Lengyelországban a Kaczynski-fivérek, hogy aztán alig két esztendő múlva az előrehozott választásokon a lengyelek egyértelműen nemet Vissza