A titkos kert

Előszó

A kert „a megszelídített természet" egy darabkája. Tágabb értelemben pedig a Teremtő által alkotott Makrokozmosz mikroszkopikus mása, afféle emberkéz-gondozta világmodell. A földi lét ideálképe. Másként fogalmazva: annak az égi Paradicsomnak az emlékezete, amelyben a tökéletes harmónia, a béke, a nyugalom és a boldogság honolt akkor, amikor az égi még közvetlenül érintkezett a földivel. A mítoszok kertjeiben sokszor az örök élet gyümölcseit termő Világfa, vagy a Világtengely, az axis mundi áll a centrumban, de sokszor forrás, kút, vagy medence (is) van itt, mely az élet vizét tartalmazza.
Kínában és Japánban a magánkertek a természet kicsinyített másainak tűnnek csupán, ám szimbolikus jelentőségük ennél jóval több. Meditációs objektumok, hisz két meghatározó elemük, a víz és a kő a világban ható aktív és passzív erők kettősét, a növényzet pedig az életerő, a termékenység, a mulandóság és az újjászületés eszméjét hivatottak a kertben járó emberben „elültetni". A szakrális cselekménynek számító teaszertartások teaházaihoz is kerten át lehetett eljutni, hogy a hely hangulata felkészítse a résztvevőket a szertartásra.
Indiában a kert alaprajza egyértelműen mandalát formáz, melyet egy kozmikus tengelykereszt oszt fel, s amelyben tizenkét terasz utal az állatövi jegyekre. Példaként csak az indiai muszlim építészet remeke, a Tadzs Mahal kertjét említem.
Az ókor hét csodájának egyikeként tartották számon a mezopotámiai Szemirámisz királynő „függőkertjét", mely valószínűleg a zikkuratok formájára készült teraszos művelésű kert-rendszer lehetett. Vissza