Szélvihar Jamaikában

Előszó

ELSŐ FEJEZET.
A nyugatindiai szigetek felszabadulásának egyik következménye a tömérdek rom, amelyek részint a megmaradt házakkal vannak kapcsolatban, részint kődobásnyira vannak tőlük: rombadőlt rabszolgalakások, rombadőlt cukornádőrlő malmok, rombadőlt cukorfőző épületek; nem egyszer rombadőlt kastélyok is, melyeknek nagyon drága volt a fenntartása. Földrengés, tűz, eső és az ezeknél is pusztítóbb növényzet gyorshatású műve ez.
Egy jamaikai jelenet ma is élénken az emlékezetemben van. Volt ott egy nagy, kőből épült ház, Derby Hill volt a neve (itt laktak a Parker-nővérek) Központja volt egy nagyon virágzó cukornádültetvénynek. A rabszolgafelszabadítási harcok ezt is romba döntötték. A cukornádépületek összeomlottak. A bozót elfojtotta a cukornádat és a guinea-füvet. A bennszülött négerek csapatostul hagyták ott a telepeket, hogy olyan helyre költözzenek, ahol a munkának még a lehetősége sem zavarja őket. Rövid idő múlva leégtek a néger házi cselédség lakásai, és a három hűségesnek maradt cseléd a kastélyt foglalta el. Az egésznek örökösei, a Parker-kisasszonyok megöregedtek és már a nevelésüknél fogva sem voltak arra valók, hogy a birtokot rendben tartsák. Ezt a jelenetet láttam ott: Derby Hillbe érve valami ügyben, derékig gázoltam a bozótban a bejáró ajtóig, amely most mindig nyitva volt, mert valami kúszó növény nőtte be Az ablakok zsalui mind kiestek, hatalmas vadszőlőindák sötétítették be az ablakokat, s a burjánzó növényzettel benőtt félhomályból egy piszkos brokátba burkolt vén négerasszony kandikált elő. Vissza