Szellem és jog

Fülszöveg

Genf közeli villájában a kandalló melegében olvasgat egy még mindig elegáns, barátságos úr, akinek élénk szellemén és memóriáján a kor nem hagyott nyomokat, Bogsch Árpád. Visszaemlékezik életútjára, mely Budapesten kezdődött 85 évvel ezelőtt és végigmegy szinte az egész 20. századon, mely több történelmi viszontagság színtere volt Magyarországon, így történt, hogy elindult szerencsét próbálni a nagyvilágba, poggyászként jól megalapozott szakmai képzettséggel, több idegen nyelv birtokában és nem kevés bátorsággal.
De ki is Bogsch Árpád? Nyugdíjazásáig, mintegy 24 éven keresztül a WIPO (a Szellemi Tulajdon Világszervezete) vezérigazgatója volt. Neki köszönhető az ENSZ e szakosított intézetének a létrejötte és sikere. Valójában a WIPO egyike annak a néhány kormányközi nemzetközi szervezetnek, mely anyagilag önfenntartó és dinamikus tevékenységű, elismert hivatal. Visszaemlékezéseiben, Bogsch Árpád elmeséli e szervezet létrejöttének körülményeit, fejlődésének különböző fázisait és a... Tovább

Fülszöveg

Genf közeli villájában a kandalló melegében olvasgat egy még mindig elegáns, barátságos úr, akinek élénk szellemén és memóriáján a kor nem hagyott nyomokat, Bogsch Árpád. Visszaemlékezik életútjára, mely Budapesten kezdődött 85 évvel ezelőtt és végigmegy szinte az egész 20. századon, mely több történelmi viszontagság színtere volt Magyarországon, így történt, hogy elindult szerencsét próbálni a nagyvilágba, poggyászként jól megalapozott szakmai képzettséggel, több idegen nyelv birtokában és nem kevés bátorsággal.
De ki is Bogsch Árpád? Nyugdíjazásáig, mintegy 24 éven keresztül a WIPO (a Szellemi Tulajdon Világszervezete) vezérigazgatója volt. Neki köszönhető az ENSZ e szakosított intézetének a létrejötte és sikere. Valójában a WIPO egyike annak a néhány kormányközi nemzetközi szervezetnek, mely anyagilag önfenntartó és dinamikus tevékenységű, elismert hivatal. Visszaemlékezéseiben, Bogsch Árpád elmeséli e szervezet létrejöttének körülményeit, fejlődésének különböző fázisait és a szervezet vezetésének a lényegét.
Kiváltságos gyermekkorát megbélyegezték a történelmi és politikai események, mint a trianoni békeszerződés, majd a II. világháború. Családi tragédiája menekülésre késztette. Brüsszeli kiküldetése adta meg ezt a lehetőséget először. Egy életút nem csak göröngyökkel van tele, hanem találkozásokkal is, ezek több ízben fordulópontot jelentettek pályafutásán, melynek állomásai a magyar jogtanácsos számára az Unesco volt Párizsban, amit a Library of Congress követett Washingtonban, mielőtt visszatért volna Európába, a genfi BIRPI hivatalába. Szakmai vonalon Bogsch Árpád céltudatos volt: a szellemitulajdon-jog témakörét sohasem hagyta el, és ez az, ami elvezette ahhoz a magas pozícióhoz, amit aztán egy negyed évszázadon keresztül példásan betöltött. Bogsch Árpád magánélete sem volt eseménytelen, olykor szomorú, sőt tragikus kimenetelű történésekkel. Apja végzetes sorsa és a család társadalmi hanyatlása mélyen érintették. Nyugati emigrációja során Budapesten hagyott fiatal feleségét és két kisgyermekét nagy aggodalommal várta, míg utána jöhettek, ami természetesen abban az időben nem volt veszélytelen vállalkozás.
Hivatalból és kedvtelésből bejárta a világot, négy nyelven kifogástalanul beszél. Nemzetközisége nyilvánvaló, kulturálisan európainak érzi magát, de szíve mélyén mégis magyar maradt. Ebből az írásból kiderül, hogy Bogsch Árpád egyike azoknak a nemzetközi magyaroknak, akik munkásságuk által egy kicsit előbbre vitték a világ dolgát.
Király Éva Vissza