"Szeliden és rendithetetlenül"

Előszó

Részlet a könyvből:

"Dr. Koncz Sándor (1913-1983) a sárospataki Teológiai Akadémia megszüntetése során elvesztette tanári állását (1951). Az egyházkormányzatnak tervei voltak vele, mert "jó kádernak" tartották munkás származása miatt. Az első változatban tiszáninneni püspöknek szánták s hogy elkötelezze magát cikksorozatot kértek tőle az "Út" című egyházi folyóiratba "a sárospataki lokálpatriotizmus, mint helytelen sovinizmus, ami rokonságot mutat a titóizmussal" címmel. Ő ezt nem vállalta.
A pataki Teológia után rövidesen megszüntették a kerületet is, ekkor a Miskolc-Vasgyári Egyházközség akarta meghívni egy második lelkészi állásra. Péter János debreceni püspök helytelenítette Koncz Sándor vasgyári meghívását, mondván, hogy "egyéb fog neki javára szolgálni". Ez az "egyéb" a debreceni professzorság volt. A megszüntetett teológiák tanárainak kilátásba helyezték professzori beosztásukat a megmaradt akadémiákon. Koncz Sándorral kapcsolatban azonban ezt Péter János a "kitűnő munkásszármazáshoz" kötötte, ami nem volt más, mint a kommunizmus iránti feltétlen elkötelezésre ösztönzés. Ezért Koncz Sándor elutasította az ajánlatot néhány hónapos debreceni tanárkodás után:" az új időkben is talán a képesítés jelenti a tanárságra való alkalmatosságot és nem a származás". Ezzel a vasgyári lelkipásztorkodás is elesett:" velem kapcsolatban ez az út járhatatlan, mert én arra vagyok Ítélve, hogy falun legyek lelkipásztor". Ez Bereczky Albertnek, a Református Konvent lelkészi elnökének az "Ítélete" volt." Vissza