A Nagykanizsai Zsigmondy Vilmos és Winkler Lajos Műszaki Középiskola Évkönyve az iskola fennállásának 50. évfordulója alkalmából

Előszó

Bevezető
Ötven éves múlt nemcsak a diákság, az itt munkálkodó pedagógusok, hanem a környezet és túlzás nélkül mondhatom az egész ország tiszteletét és elismerését is megérdemli. Három-négy egymást követő nemzedék, felnövekedését, boldogulását segíthették,e falak.
Technikumként, majd Szakközépiskolaként kiváló szakembereket adott az egész országnak, akik ma a gazdaság irányításában, valamint az utánpótlás nevelésében veszne főrészt. Amikor még komoly becsülete volt a kétkezű munkának, a műszaki élet szellemi tőkéjének, amikor büszkék, voltunk, arra, hogy a magyar szakemberek tudása keresett az egész világon - nagyon sokan szerettek, volna „winkleresek" - „zsigmondysok" lenni. Hírűnket vitték, tovább azok,a tanulóink, is, akik, művészként, sportolóként, újságíróként folytatták, pályafutásukat. Országos tanulmányi versenyek,állandó sikeres résztvevői voltunk.
A társadalmi lét bizonytalanságai, a munka, a szakközépiskolai oktatás leértékelődése az országos beiskolázás ellenére erős színvonalcsökkenést okozott. A város vezető iskolája fokozatosan csúszott hátrafelé a ranglétrán, az intézményen, a nevelőtestületen pedig nem múlott semmi. J4. nehéz időszakokban is lelkesedéssel óriási akaraterővel próbálta a verseny-helyzetet megtartani (Évről-évre mindig úgy éreztük, hogy ez sikerült és ennek, köszönhetően mindig ettől új lendületet kaptunk), plusz energiáinkat felszabadítottuk.
Büszkék, voltunk, hagyományainkra, a tanulmányi munka romlása ellenére diákjainkra, mert ők is megőrizték emberségüket és tisztességüket.
Ebben a kis könyvecskében múltunk, történeti visszatekintés és visszaemlékezések, során kerül az olvasó elé. Fényképek örökítik, meg névadóinkat, az iskola igazgatóit és az itt végzett - itt tanító diák-kollégákat.
Néhány sor, adat is található, amely a jelent mutatja be. Elsősorban összevetésként került be az elmúlt ötven év fejlődésének bemutatására.
Tíz évvel ezelőtt Varga Zsófia igazgatónő a negyvenéves jubileumi kiadványban optimista bizalommal várta ezt a mostani találkozást. Abban én is biztos vagyok, hogy akik, ezt az emlékkönyvet lapozgatják, soha nem felejtik, el az 1951-ben alapított alma matert. De csak remélni tudom, hogy néhány év múlva meg is fogják találni Nagykanizsán...
Szele Imre
igazgatóhelyettes Vissza