Szél-rózsa-bokor

Fülszöveg

Egy hangulatos, hegyes völgyes bükk-aljai faluban, Tibolddarócon születtem az Úr 1951. esztendejében, amely anno úgy festett, mint egy mediterrán forma és színvilág. A szőlőkultúrájáról híres község Partnak nevezett részén az egy pinceház egy, borospince váltakozva követték egymást. Így aztán nem véletlen, hogy a csecsemők az anyatej helyett is bort és pálinkát szívtak magukba! Ugye nem gondolják, hogy én kivétel voltam? (Lásd Szabó Zoltán - Tardi helyzet - Cifra nyomorúság szociográfiai könyve a 30-as évek zselléreinek sanyarú életéről. Cserépfalvi Könyvkiadó, Bp. 1938)
Humán érdeklődésű és művészeti gyakorlatú emberként éltem meg hat évtizedet. Óvodás koromtól kezdve sok-sok éven, évtizeden át színjátszottam, verseltem. Az általános iskola utolsó évében beugró falusi könyvtárosként, mozigépészként közvetítettem és szívtam a kultúrát. Versírással, rajzolással próbálkoztam. Ez alapján kézenfekvőnek tűnt ugye, hogy a miskolci Kohó és Öntőipari Technikumot végezzem el, majd üzemmérnöki oklevelet szerezzek a Veszprémi Vegyipari Egyetemen.
Az egyetemi újság egész életemre kiható sorsfordulatot jelentett. Akkortól kezdve írtam mindent az egyetemi és üzemi újságokba. Fő és meghatározó munkahelyem, a veszprémi Napló gazdasági rovata mellett dolgoztam országos napi- és hetilapoknak, a Győri Rádiónak. Ezen közben klubokat szerveztem, műsorokat vezettem. Egyik alapítója voltam a Veszprém TV-nek. írtam városi- és üzemtörténeti könyveket, riportot, vezércikket, tudósítást, novellát, humoreszket. Sőt, legújabb korunkban még számlát is... Legkedveltebb műfajom a glossza. A rövid lélegzetvételű humoros, szatirikus fricska. Az egyetem után újságíró iskolát, majd az évek során közgazdasági, logisztikai, vagyonőri tanulmányokat végeztem.
Életutam során sok mindennel foglalkoztam, főként az eltelt húsz évben. Vagonkirakással, újságkihordással, oktatással: Voltam rendőrségi alkalmazott, ünnepi szónok, plaza marketingigazgató, vöröskereszt titkár, munkanélküli, vagyonőr, biztosítási ügynök, hitelközvetítő, pályázati projektmenedzser... Ilyen zaklatott életpályát sorolnak fel a hányatott sorsú, nagy írók. Nos, mindezen változatosság ellenére sem túlzottan hányatott sorsúnak nem érzem magamat, és nem hogy nagy, de még csak picinyke író sem lettem. Csak éppen szeretem a tollforgatást, és ezért számtalan kiadványt írtam, szerkesztettem az elmúlt évtizedekben. Írói ötletekkel, sőt kéziratokkal ugyan tele van ma is a padlásom, de talán a türelemből, a számítógép billentyűzetéhez való ragaszkodásból kellene több. Mert az idő véges, főleg ha kertészkedem, ha kajakozom és jógázom, ha szívesen követ faragok, vagy festőecsetet veszek a kezembe. Arról nem is szólva, hogy a három unoka - Ábel, Panna és Helka -, még akkor is igényt tart az én meséimre, ajnározásomra, ha ott van mellettük a szerető nagymama és a szüleik... Vissza