Széki gyűjtés

Előszó

Szék a XIII. század óta sóbánya-város. Jelentőségét, nevének fényét a mindenkori széki kamara grófság vagy kamara ispánság, a bányászat hatósági ellenőrzésére és megvámolására létesített Sókamara adta meg. Mai lakói erről azonban mit sem tudnak. Nem emlegetik községük egykori városi voltát. Nem ismerik és nem büszkélkednek múltjával. Pedig Szék még 1877-ben rendezett-tanácsú város. Inkább csak a dalszövegek mondják: «Megengedje Szék városa» vagy «Szék városán verbuválnak kötéllel».
Szék Szamosújvártól délre, Szamosújvár és Kolozsvár között fekszik. Jól elzárt hely. A széki ház melletti «asszonykert» a sokféle és kitűnő zöldségfélét termelő háziasszony büszkesége. Ha a széki asszony kertjének termését Kolozsvárra viszi piacra, két hegy-gerincen által tud csak lejutni a városba. Aki meg Szamosújvárról megyen télen szánon Székre, könnyen úgy jár, mint e sorok írója, azaz többször is le kell szállni a szánról, hogy hátul tolja, míg elől a fuvaros a lóval együtt húzza. Bizony erős a kaptató s a nagy hó elborít mindent; elborítja a hó az utat, az útmenti árkot, amelybe könnyű belefordulni, de amiből annál nehezebb kikecmeregni. Az út oldalán távolabb dombok — sajátos mezőségi kép —, a dombok között völgyek és kis síkok. Az egyiket róka-, a másikat farkas-völgynek hívják, mert az egyikben rókák tanyáznak, a másikból meg farkas szokott kirontani.
Mindezek után se gondoljunk arra, hogy Szék változatlan állapotban maradt ősi település. A XV. század végén német lakosai voltak. Ezeknek ma már semmi nyoma, ha csak a sárgarézgombos, világos-kék posztóból készült férfi mellényről, a különös formájú kalapról, esetleg egynémely különös dur-dallamról nem gondolhatnók valami németféle hagyományra, esetleg hagyomány-töredékre. Akkor is csak gondolhatnók, mert efelől semmi, de semmi bizonyosságunk nincsen. A maiak a régi németekről mitsem tudnak. Amit azonban emlegetnek, az székely származásuk. Ezt tudják, hirdetik és büszkén vallják. Az Ungvári család nem mondja magát székelynek, mert ők magyarok, akik «Magyarországból származtak». De a Siposok, Szováthiak, Bálintok stb. — persze már csak inkább öregek — még ma is emlegetik székely származásukat. Van, aki azt is tudja, hogy családja marosszéki, udvarhelyi stb. eredetű. Hogy mikor alakult ki a mai Szék lakossága, a könnyen elérhető adatokból ki nem mutatható. Annyi bizonyos, hogy az 1770-ben összeírt adományos nemesek között szerepéi széki Prosa István, apai jogon ; 1837-ben nemes-jogú birtokosok a Ferenczi, Lebedi, Fülep, később a Ballók, Filep- családok: az e kötetben szereplő énekesek elei. Az elmúlt száz esztendő elsimított, eltüntetett minden ilyen származás-, rang-beli különbséget közöttük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Szék paraszti renden ne legyen éppen olyan társadalmi tagozódású, mint a vidék többi falvai. Vissza