Előszó
Székesfehérvár egyidős a magyar államisággal. Ezer év sok csodálatos és sok vészterhes eseményt rejt. Fény és árnyék váltotta egymást.
Székesfehérvár az első századokban a szellemi élet központja volt. Királyok indultak innen útjukra, s ide is tértek vissza: a szakrális hely koronát és temetőhelyet adott. A török idők, s az azt követő századok azonban véget vetettek az aranykornak. Fehérvár elveszítette korábbi, kiemelt szerepét. Fejlődése lelassult, szürke és poros város maradt csaknem a huszadik század derekáig. A köztudatban azonban mindig ott élt a város dicső múltjának emléke...
Az utókor számára a történelem gyakran csak tényszerű adatok halmazát, letűnt századok homályba vesző történéseit jelenti. Mégis voltak, akik szükségét érezték annak, hogy lejegyezzék tapasztalataikat, láttassák, amit láttak Általuk megelevenedik a múlt, személyes benyomásaik felidézése átíveli a jelen és régmúlt közötti szakadékot.
A Székesfehérvári Olvasókönyv a várossal bármiféle kapcsolatban állt alkotó Székesfehérvárról szóló művét, vagy művének részletét idézi fel. Az anyag összeállításánál az egyes szerzők Székesfehérvár városához való viszonyának a minősége, tehát nem szükségszerűen az itt születés anyakönyvi ténye, hanem az alkotó jelenlét, a kortársi hitelesség kritériuma, volt a meghatározó. Vagyis a legfontosabbnak azt tartottam, hogy a városról szerzett élmények mely művekben vannak közvetlenül jelen. Így a válogatás szempontját nem az irodalomtörténeti kánon határozta meg, hanem a minél teljesebb dokumentálás igénye. A gyűjteményben csak azoknak a szerzőknek a művei kaptak helyet, akiknek az életműve már lezárult De mint minden válogatás, természetesen még így sem lehet teljes.
A szövegközléseket, melyek a kronologikusság elvét követik, a szerzőkről szóló rövid összefoglalók, képanyag, a forrás megjelölése, és az irodalomjegyzék teszi teljesebbé.
A Székesfehérvári Olvasókönyvvel egyrészről az olvasás örömét, másrészről a város történelméhez kapcsolódó kutatásokat kívántam szolgálni és segíteni.
Magony Imre
Vissza