Székesfehérvár története II.

Fülszöveg

A régi város igazi arculata a kapukon belül rajzolódik ki. Sajnos ez a régi arculat szemmel nem látható. A régi Fehérvár lelke a föld alatt piheg. Rárakódott a homok, ránehezedtek a későbben épült házak, ráborult a feledés szemfödője. A fennmaradt hatalmas gránitoszlopok, a finom faragású iratos kövek azt sejtetik, hogy az Árpád-kori Fehérvár lelke fényes, ragyogó, nemzeti lélek volt. Azzá tette Szent István palotája, a Nagy Boldogasszony bazilikája, az itt őrzött szent korona és a nemzeti királyok itt porladó csontja...
Az idő elpusztította ezen történelmi események emlékeit, de az Árpád-kori patinát Székesfehérvár lelkületéről letörölni nem tudta. A romokból is kiáradt a kor lelke. Az Árpádok Fehérvárra romokból szőtt szemfedőt borított a törökdúlás. A török elpusztította a keresztény kultúra alkotásait, a nagyobb szabású muzulmán kultúra létesítésére azonban a megszállott területet ingatagnak tartotta. Egypár mecset, néhány karcsú mináret hirdette a megszállás 150 esztendeje alatt, hogy a török félhold Szent István városán is diadalmaskodott. A mohamedán vonás azonban szinte nyom nélkül tűnt el Fehérvár lelkületéről. A történelemből tudjuk, hogy volt, de nyomait alig találjuk. Nincs egy név, nincs egy épület, mely tanúsítja, hogy itt valaha törökök jártak. A török kultúra csak sebhelyeket hagyott Fehérvár lelkén.
Mikor nálunk a fegyverek zaja elült, s a romok eltakarítása megkezdődött, az új templomok és paloták barokk szellemben épültek. Egy város épületei a kor lelkének térben való vetületei. Mikor a Donát kápolna mellől ráesik tekintetünk Székesfehérvárra, lehetetlen nem éreznünk a barokk kor lehelletét. A gazdag tagozatú 5 templomtorony, a Városház és Zichy-ház gyönyörű kapui a tanúk, hogy kelet elvonulása után lázas sietséggel nyomult városunkba a nyugati kultúra...
Az Árpádok városából a barokk városa lett. A templomok megteltek napfénnyel és színes freskókkal, a paloták remek mívű erkélyekkel, a házak művészi domborzatokkal, az utcák bájos zugokkal, az emberek életkedvvel és a szépség szeretetével.
Igaz, hogy valamely város lelkületének jellegzetessége leginkább épületein domborodik ki. Fehérvár grafikonjának az irányát a következő korszakokban mégis nem az épületek stílusa, hanem az itt élő emberek lelkivilága szabta meg. A XVIII. században öntudatra ébredt a nemzeti lélek. Ennek a felébredt magyar léleknek egyik tüzes lelkű ébresztője ennek a városnak volt tanítómestere.
Virág Benedek tanította meg Székesfehérvárt arra, hogy nem elbúcsúzni kell a múlttól, hanem bele kell abba kapcsolódni. Azután jött a másik. A rendületlen hazaszeretet nagy dalnoka, a Szózat költője. Itt lélegezte lelkébe a magyar múlt zamatját. Az Árpád-házi királyok haló pora átjárta a lelkét, megtermékenyítette képzeletét. A belélegzett történelmi porszemek benne sziklákká váltak, énekké, eposszá, királyi himnuszokká alakultak. Vissza