Középkori települések Északkelet-Bácskában

Előszó

Az elmúlt évek során, egyéb problémák kutatásával párhuzamosan, folyamatosan végeztem megfigyeléseket a Bácska területén fellelhető középkori települések maradványain is.
Jelen írásomban az eddig elért eredmények egy részét szándékozom bemutatni. Ahhoz a célomhoz, hogy a lehetőségekhez mérten egy teljes középkori leletkatasztert készítsek Bácska területéről, az eltelt viszonylag rövid idő alatt még nem érkeztem el. Megfigyeléseimmel azonban így is segítséget nyújthatok azoknak a kutatóknak, akik vidékünk középkori állapotainak kutatásával foglalkoznak.
Bevezetőül néhány megjegyzés.
Középkor alatt azt az időt értem, amely a XI. század kezdete és a XVI. század első fele közé esik, vagyis azt az időszakot, amely a magyar feudális állam megalakulásától a mohácsi csatáig telt el. (1526).
A lelőhelyek ismertetése és a következtetések levonása előtt előre kell bocsátani, hogy tartományunkban - és nem csupán itt - a múltban meglehetősen keveset tettek a régészek a középkori lelőhelyek rendszeres kutatása és feltárása érdekében, habár a középkor történetével foglalkozó történelemtudomány a régészektől akár a legszerényebb adatot is örömmel fogadja, mert kevés megfelelő okirattal rendelkezünk. A helyzet érzékeltetésére ugyan nem kimondottan jellemző, de jó példa annak a könyvnek az esete, amely nemrégiben Londonban jelent meg, és területeinkkel is terjedelmesen foglalkozik. A benne foglalt írások neves kutatók tollából származnak, mégis olyan megállapításokat tartalmaznak, amelyek, enyhén szólva, alapos tájékozatlanságra vallanak. Az olvasónak az a benyomása, hogy Vajdaság területén, néhány központtól eltekintve, nem léteztek települések, teljesen lakatlan volt ez az egyébként közismerten termékeny táj. Pedig, mint az alábbiakból is kitűnik majd, az általunk tárgyalt területen a legjobb európai átlagot elérő településhálózattal találkozunk - természetesen az ismert okokból eredő visszafejlődésekkel is (tatárjárás, pestis stb.) Vissza