A szívglykozidoktól a gyógyszeres stressadaptációig (dedikált példány)

Fülszöveg

Szekeres László 1921-ben született Győrött. Középiskoláit a győri Révai Miklós reáliskolában, egyetemi tanulmányait a Pécsi Erzsébet Tudományegyetemen végezte. Ugyanott szerzett orvosdoktori diplomát 1949-ben. Hosszú pályája során tanúja és részese volt hazánk három sorsfordító korszakának. Tanúja és aktív résztvevője lett a magyar tudományos kutatás, szűkebb értelemben az élettani tudományok és ezen belül a keringéskutatás háborús letargiát követő újjáéledésének. Klinikusnak készült, de szerencséjére a körülmények folytán megmaradt az elméleti, nevezetesen farmakológusi pályán. Gondolkodásmódját mindvégig a tanulóéveiben mélyen belégyökeredzett élettani szemlélet valamint a betegségek megelőzésére, illetve gyógyítására irányuló törekvés jellemezte.
Jó sorsa már életpályája korai szakaszában számos kiváló kutatóval hozta össze. Az Ő példájuk döntő befolyást gyakorolt kutatói, kutatás- és oktatásszervezői szemléletének kialakulására. E tapasztalatok birtokában, vezetői... Tovább

Fülszöveg

Szekeres László 1921-ben született Győrött. Középiskoláit a győri Révai Miklós reáliskolában, egyetemi tanulmányait a Pécsi Erzsébet Tudományegyetemen végezte. Ugyanott szerzett orvosdoktori diplomát 1949-ben. Hosszú pályája során tanúja és részese volt hazánk három sorsfordító korszakának. Tanúja és aktív résztvevője lett a magyar tudományos kutatás, szűkebb értelemben az élettani tudományok és ezen belül a keringéskutatás háborús letargiát követő újjáéledésének. Klinikusnak készült, de szerencséjére a körülmények folytán megmaradt az elméleti, nevezetesen farmakológusi pályán. Gondolkodásmódját mindvégig a tanulóéveiben mélyen belégyökeredzett élettani szemlélet valamint a betegségek megelőzésére, illetve gyógyítására irányuló törekvés jellemezte.
Jó sorsa már életpályája korai szakaszában számos kiváló kutatóval hozta össze. Az Ő példájuk döntő befolyást gyakorolt kutatói, kutatás- és oktatásszervezői szemléletének kialakulására. E tapasztalatok birtokában, vezetői felelősséggel felruházva munkatársaival együtt végzett kutatómunkája széleskörű nemzetközi elismerést aratott. Ennek jeléül számos nemzetközi kongresszus előadójának, világkongresszusokon szimpóziumok szervezésére, főelőadás megtartására kérték fel. Tagjává választotta a világ legrégibb tudományos akadémiája, a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina, díszdoktorává avatta az ősi krakkói és a tübingeni egyetem. Mégis munkássága legfontosabb eredményének mind a mai napig a szegedi keringésfarmakológiai iskola megteremtését tekinti, amelynek révén az akkor már világszerte ismert magyar keringésfiziológia mellé létrehozta és a nemzetközi tudományos világgal megismertette a magyar keringésfarmakológiai kutatást. Tanítványai itthon és külföldön ma is meghatározó szerepet visznek a "szegedi iskola" szellemében.
Munkássága négy időszakra osztható:
1) A korai időszakban (1950-1960) a szívizom anyagcseréjében hypoxia, ischae-mia, hypothermia valamint szív-érrendszerre ható szerek befolyására létrejövő változásokat tanulmányozta.
2) Az 1959/60-as évektől kezdve a kísérletes szívritmuszavarok és az anti-aritmiás szerek kötötték le figyelmét.
3) A következő évtizedet (1970-1983) az akut szívinfarktus folytán beálló hirtelen szívhalál kutatásának szentelte.
4) Az utolsó periódusban (1983-tól) munkatársaival felfedezte a gyógyszeresen kiváltható, stresshez történő alkalmazkodáson alapuló, elhúzódó szív-védelem jelenségét (delayed cardioprotection), melynek mechanizmusát az elmúlt időszakban sikerült jórészt tisztázniuk.
A szerző jelen rövid tudományos önéletrajzának célkitűzése megosztani fiatalabb pályatársaival félévszázadra visszatekintő munkássága során szerzett tapasztalatait. A végén összefoglalja tapasztalataiból levont következtetéseit és néhány követendő irányelvet ajánl, külön a fiatal kutatók, a vezető kutatók és a nyugdíjba vonuló pályatársak számára. Vissza