Kecskemét anno...

Előszó

Régi fotográfiák világába kalauzoljuk a kötetünket fellapozó olvasót. Hajdani fényképészek, műteremtulajdonosok, riporterek és amatőrök örökítették meg a korabeli világ fontosnak tartott részleteit. A múltidéző'válogatásunkba került fotók - az egykor megragadott pillanatok kézzelfogható emlékei - közösek abban, hogy Kecskemétről szólnak. Szűkebb hazánkról és hajdani polgárairól. Ez a fényképezőgéppel írt történelem a város egykori életének semmi mással nem pótolható pillanatfelvételeit őrzi. A fénykép hiteles dokumentum, információk, arcok, hangulatok hordozója. A múlt század nagy technikai vívmánya - ahogyan akkoriban nevezték: a „fényírászat" - lassanként a kultúra fontos segédeszközévé, termékei művészeti és történeti emlékekké váltak.
Kecskeméten a rendszeres helyi fényképezés kezdeteit az 1860-as évektől számíthatjuk. A fotózásnak e korai szakaszáról műtermi felvételek, portrék maradtak ránk. Az 1880-as évektől már műtermen kívül is egyre gyakrabban készültek fotók, amelyeken a városkép változásai és a korabeli események egyaránt megjelennek.
Kötetünk anyagát az 1860-as évektől az 1930-as évek végéig készült felvételekből válogattuk. A fotók többsége a századforduló és a két világháború közötti évek Kecskemétjét mutatja be.
A helybeli fotózás jelentőssé válása és a város fejlődésének látványos évei szerencsésen egybeesnek. Az 1867-es kiegyezést követő évtizedek Kecskemét számára is a fellendülés időszakát jelentették. Ehhez - a kedvező külső körülmények mellett - alapvetően a város maga teremtette meg a feltételeket.
1870-től Kecskemét a megyei fennhatóságtól független, önálló törvényhatósági jogú város volt. A város vezetői folytatták a korábbi birtokpolitikát, újabb pusztákat vásároltak, és nagy területek parcellázását kezdték meg. A földhözjutás és a megélhetés lehetősége fokozta a város megtartó erejét. Innen nem volt kivándorlás, sőt egyre nőtt a népesség száma. A századfordulón Kecskemét határa több mint 163 ezer kataszteri hold volt. A szőlő- és gyümölcstermesztés fontos szerepet kapott a város életében, termékei világhírűvé váltak. Növekedett a gyarapodó tanyai gazdaságok termelése is, és a századforduló körül megindult helyiérdekű vasútvonalak kiépítése után a város környéke is egyre jobban bekapcsolódhatott a kereskedelem vérkeringésébe. A századfordulón Kecskemét lakossága megközelítette a 60 ezret; 40% külterületen, szőlőkben és tanyákon lakott. 1930-ban már közel 80 ezren éltek Kecskeméten, közülük majdnem 45 ezren - több, mint 56% - tanyán, külterületen. Vissza