Székelyföld - számokban

Előszó

A KAM - Regionális és Antropológiai Kutatások Központja az MTA Politikai Tudományok Intézetével kialakított együttműködési program keretében, az Új Kézfogás Közalapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával komplex, az erdélyi magyar népességre kiterjedő kutatást végzett „A földbirtoklás, a földhasználat és a gazdálkodás Erdélyben" témakörben. A kutatás időtartama 2004. január - 2004. július. Az adatfelvétel keretében 400 fős külön almintán vizsgáltuk a székelyföldi háztartások helyzetét. A földtulajdon reprivatizációja és a családi léptékű magángazdaságok szerepének előtérbe kerülése ebben a térségben olyan időszakban ment végbe, amikor a fejlett országokban éppen ellenkező irányú folyamatok voltak tapasztalhatók, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya fokozatosan csökkent. Ez az „elparasztiatlanításnak" nevezett folyamat nem csupán a fejlett európai országokban indult be, hanem az ún. „félperiférián" elhelyezkedő országokban is (pl. Írország, Portugália, Finnország, Magyarország). Romániában, ezen belül a romániai magyar népesség körében a mezőgazdasággal foglalkozók száma és aránya 1989 után jelentősen emelkedett. Ez a megállapítás a székelyföldi térség lakosságára még hangsúlyozottabban érvényes. Családi gazdaságokra alapozó, rendkívüli módon fölaprózott birtokszerkezet jött létre, elsősorban a volt téeszek földterületeinek azonnali szétosztásával. Ebben a kontextusban nyilvánvalóan csupán családi gazdaságok alakulhattak ki, a mezőgazdasági vállalkozások csak nagyon lassan, fokozatosan jelentek meg, és ezen a téren mind a mai napig nem tapasztalható tényleges áttörés. A mai modernizációs trendekkel ellentétesen alakuló folyamatok vizsgálata mindenképpen nagyon fontos. Az ezzel a folyamattal kapcsolatos közéleti diskurzusok és a szakmai elemzések egy része is elsősorban „negatívumokban" fogalmazza meg az 1989 utáni reprivatizációs és ahhoz kapcsolódó történéseket. Vissza