Székelyek, atyámfiai

Fülszöveg

Hegedűs ImreJános
(ró, irodalomtörténész, tanár. 1941-ben született Székelyhidegkúton, Kolozsvárott doktorált, dolgozott magyar irodalom szakos tanárként Csíkdánfalván és magyar szakos szakfelügyelőként Sepsiszentgyörgyön. Esszéi, tanulmányai, publikációi az 1970-es évek óta jelennek meg. 1984-ben politikai menedékjogot kapott Ausztriában, volt szerkesztőbizottsági tagja a Bécsi Naplónak, munkatársa a Szabad Európai Rádiónak és a Burgenlandi Rádió magyar nyelvű adásának. Feleségével együtt alapította a Bécsi Magyar Iskolát. 2004 óta Budapesten él. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2018-ban Művészeti életpálya elismerése díjban részesítette.
Megjelent kötetei: Körfolyosó - Bécsi glosszák (esszék, tanulmányok, 2003); A néma esküje (önéletrajzi esszéregény, 2004); Benedek Elek (monográfia, 2006, 2015); Az író fénye (esszék, tanulmányok, 2012); Székelyország - Szerelmes földrajz (esszésorozat, 2015, 2017); Repkény a falon (esszék, 2016).
Hegedűs Imre János lírai színezetű... Tovább

Fülszöveg

Hegedűs ImreJános
(ró, irodalomtörténész, tanár. 1941-ben született Székelyhidegkúton, Kolozsvárott doktorált, dolgozott magyar irodalom szakos tanárként Csíkdánfalván és magyar szakos szakfelügyelőként Sepsiszentgyörgyön. Esszéi, tanulmányai, publikációi az 1970-es évek óta jelennek meg. 1984-ben politikai menedékjogot kapott Ausztriában, volt szerkesztőbizottsági tagja a Bécsi Naplónak, munkatársa a Szabad Európai Rádiónak és a Burgenlandi Rádió magyar nyelvű adásának. Feleségével együtt alapította a Bécsi Magyar Iskolát. 2004 óta Budapesten él. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2018-ban Művészeti életpálya elismerése díjban részesítette.
Megjelent kötetei: Körfolyosó - Bécsi glosszák (esszék, tanulmányok, 2003); A néma esküje (önéletrajzi esszéregény, 2004); Benedek Elek (monográfia, 2006, 2015); Az író fénye (esszék, tanulmányok, 2012); Székelyország - Szerelmes földrajz (esszésorozat, 2015, 2017); Repkény a falon (esszék, 2016).
Hegedűs Imre János lírai színezetű székelyföldi történetei, emberi sorsai a szülőföldről elinduló, de oda rendszerint visszatérő, vagy onnan el sem mozduló erdélyi magyarok útkeresését, küzdelmét, csalódásait, győzelmeit mutatja be, egyúttal a kisebbségi közösség fennmaradásának, gyökerei megőrzésének esélyeit is vizsgálva. A balladai hangulatú novellák hősei a túlélés, a boldogulás reményében vállalják nehézségeiket, az otthonukban nem csüggedve küzdők éppúgy, mint a szülőföldjüket a majdani hazatérés szándékával elhagyók, hogy akár az anyaországba, akár szerte Romániába, Európába vagy a tengerentúlra távozásukkal, olykori sikertelenségükkel egyszerre példázzák a széthullást, a veszteséget, de az újrakezdés reményét is, ahogy a maguk önazonosságába kapaszkodva igyekeznek megmaradni, vagy legalább a teljes morális bukást elkerülni.
A könyv a székely köznyelv, észjárás és talányos gondolkodás helyett a huszadik-huszonegyedik század kihívásait állítja középpontba, az ismert élethelyzetek már korunk gondolatvilágát, attitűdjét és felfogását mutatják be, ugyanakkor a jól ismert székely szívósság, kitartás és leleményesség léte sem kérdőjeleződik meg, a nemzetegység gondolata pedig még öntudatlanul és a buktatók dacára is uralkodó eszme marad, hogy a kötetzáró stílusgyakorlattal végül a székelységre jellemző örök, klasszikus jegyek vérbő humorú ábrázolásához is eljussunk. Vissza