Székely Piroska iparművész kiállítása

Előszó

Sokan vannak még, akik egy művészről s munkáiról véleményt mondandó meg sem tudnak szólalni az egyértelmű műfajba sorolás, a közismert kategóriák és ikonográfiai előírások számonkérése nélkül. S jaj annak, aki nehezen vagy sehogysem gyömöszölhető bele meghatározásaik Prokrusztész-ágyába. Az ilyen emberek, különösen ha hivatásos kritikusok, művészettörténészek, sokat tudnak a művészet históriájáról és műfajairól, szigorú szabályairól, de kevesebbet a tehetség természetéről, az ember teremtő képességének ámulatba ejtő nagyságáról.
Meglehet, hogy Székely Piroska mostani kiállítása még őket is becsalogatja ide, és megállítja, gondolkodásra és engedményekre, s legvégül elismerésre készteti. Aki a befogadáshoz nélkülözhetetlen kíváncsisággal és kitárulkozással végignézi ezt a kiállítást, a látottak könnyen megzavarhatják, ha önálló véleményalkotását túlságosan gátolják az agysejtekbe betáplált művészettörténeti normák és ítészi sablonok.
Mert mindjárt az első kérdésre nem könnyen felelhet. Egyszerű választ nem adhat. Mert minek is nevezze Székely Piroskát? Textilművésznek? Itt látható munkái és az Iparművészeti Főiskola textil tanszakán 1965-ben (Molnár Béla tanítványaként) megszerzett diplomája szerint annak kellene mondania. De hová sorolja az 1964 óta száznál is több színházi produkció jelmezterveit és színpadképeit, melyeket tíz év alatt láthattunk Szolnok, Veszprém, Budapest, Szabadka színpadain és persze Székely Piroska pátriájában, a Szentendrei Teátrum nyári előadásain? Vagy a textiltervezőnél, s a színpadi jelmez- és díszlettervezőnél is találóbban nevezhetjük őt a bőr és szőrme művészének, az 1970 óta egyre nagyobb kedvvel és elmélyültséggel készített bőr és szőrmemunkái alapján? Vissza