Székely oklevéltár VI.

Fülszöveg

Oklevéltárunknak ez a mostani kötete is székely népesség-összeírásokat tartalmaz. Abban különbözik az előbbiektől, hogy a benne közölt, 1635 és 1653 között készült 11 összeírásból 6 kizárólagosan katonai jellegű. Utóbbiakból négyet a széki főkapitányok hadiszemléje során állítottak össze 1635 és 1637 között az udvarhely- és marosszéki lovasságról és gyalogos puskásokról a százak és azokon belül a falvak sorrendjében. Az ötödik katonai összeírást 1647-ben vetették papírra a marosszéki katonáskodó székelyekről, falvanként - a százak megjelölése nélkül - jegyezvén fel benne a neveket. 1653. december 20-án Homoródszentmártonban külön írták össze azokat a hadköteles udvarhelyszéki férfiakat, akik az év folyamán viselt moldvai hadjáratból távolmaradtak. Erdély fejedelmei közül I. Rákóczi György volt az, akinek figyelmét az aranyosszékiek sem kerülték el. 1636 elején felettük is hadi szemlét tartott, akárcsak 1635 őszén a többi katonáskodó székelyek felett. Őket is összeíratta, de a lajstrom nem maradt ránk, mint ahogyan a csík-, gyergyó- és kászonszéki 1635. évi I. Rákóczi György-féle lustrajegyzéknek is nyoma veszett. Ezeket pótolja a kötetünkben szereplő 1642-ben és 1643-ban készült négy katonai általános összeírás. Közülük az elsőt 1642. március 17-én és a rákövetkező napokon állították össze, amikor a frissen fejedelemmé választott ifjú Rákóczi György hadiszemlét tartott Aranyosszéken és ott a hadköteles férfiak hűségesküjét fogadta. Rendkívüli értéket ezen forrásnak az kölcsönöz, hogy ez az első és legkorábbi a különben is ritka aranyosszéki összeírások közül.
1643 novemberében készült másik három katonai és egyben általános jegyzékben külön-külön vették számba Kászon-, Csík- és Gyergyószék hadköteles férfilakosságát. Mind ezek, mint az 1642. évi aranyosszéki összeírás követik tartalmukban és szerkezetükben az 1635. évi I. Rákóczi György-féle székely lustrajegyzékeket, ugyanis a katonáskodó családfő mellett felvették a lajstromokba a fiakat, unokákat, fiútestvéreket, sógorokat, vejeket sőt az özvegyeket is, akik a székely örökség után kötelesek voltak katonát állítani.
A csík-, gyergyó- és kászonszéki összeírásokhoz kapcsolódik az a keltezetlen, de minden bizonnyal nem sokkal 1643 után készült jegyzék is, amelyben a nemrégen elhalt vagy a hadi szolgálatra képtelen csík- és gyergyószéki férfiak neve szerepel.
Mindezek együttvéve, a székely történelem párját ritkító forrásai közé tartoznak, még akkor is, ha az 1635 és 1653 közötti évekből nem maradt ránk, vagy legalábbis eddig még nem került elő hasonló összeírás Háromszékről. Nélkülük ma már elképzelhetetlen a korabeli erdélyi múltunk kutatása, árnyaltabb megismerése. Vissza