Székely oklevéltár III.

Fülszöveg

Az önálló Erdélyi Fejedelemség megalakulása 1541 után és főleg az 1562. évi székely felkelés gyökeres változást hozott a székely történelemre vonatkozó források tekintetében is. Egyszerre tetemesen megnőtt a székelyekre vonatkozó oklevelek száma, több országgyűlési határozat tárgyává lép elő a székely kérdés, ránk maradtak részletek székely lustrákból és katonai összeírásokból, követték a sort a rendekhez vagy a fejedelemhez intézett panaszlevelek, mint többször szólnak róluk a krónikákban stb. Ezeket azonban messze meghaladják a XVI. század végi, eddig keveset tanulmányozott, magyar nyelven írt udvarhelyi törvénykezési jegyzőkönyvek.
A Székely Oklevéltár új sorozatának beindítása ezt a páratlan értékű forrást célozta meg, azzal a szándékkal, hogy 1600-ig bezárólag teljes egészében közölje az említett jegyzőkönyvek szövegét.
Az 1983-ban és 1985-ben megjelent első két kötet felkeltette az egész magyar tudományosság figyelmét. Csaknem egyöntetű volt a megállapítás, hogy a Székely Oklevéltár folytatása "már önmagában is rendkívül fontos, tudománytörténeti jelentőségű esemény. Jelzi mindenekelőtt azt, hogy a székelységre vonatkozó történeti kutatások, amelyek évtizedeken át Magyarországon is megdöbbentően elhanyagolt állapotba jutottak, nem véletlenül elsősorban Romániában kezdenek újraéledni, a tudományos érdeklődés vonalába kerülni. A fellendülés e jeleit nem lehet eléggé értékelni, mivel e témára vonatkozóan a különböző tudományoknak, a történettudományon kívül, a nyelvészetnek, folklórnak, tárgyi néprajznak, régészetnek stb. a régiek buzgalma óta sajnálatosan adósságai halmozódtak föl..."
A fenti sorok írója azt is megállapította, hogy az új sorozat kezdeményezői által "elvégzett munka magában való értéke is igen figyelemreméltó, sőt bizonyos mértékben egyedülálló jellegű" (Benkő Loránd).
Ez egyben az új sorozat egyelőre utolsó olyan kötete, amely törvénykezelési jegyzőkönyveket foglal magában. A továbbiakban a sorozat előállítói a XVII. századi székely lustrák és összeírások kiadását tűzték ki célul. A lustrák vagy katonai összeírások egy másik sajátos és adatokban rendkívül gazdag forrását alkotják a székely történelemnek Bethlen Gábor, I. Rákóczi György és I. Apafi Mihály korából. Közzétételük éppen annyira fontos és halaszthatatlan feladat, mint a törvénykezelési jegyzőkönyveké.
Jelen kötetünk a XVI. század utolsó három évéből (1598-1600) reánk maradt udvarszékhelyi jegyzőkönyveket foglalja magában. Abból a mozgalmas, de nem kevésbé tragikus korszakból, amelyben a székelyek közösségi jogokon álló szabadságuk tiszteletben tartását érték el. Vissza