Székely oklevéltár I.

Fülszöveg

Minden tudományos kutatás fejlődésének megvannak a maga nélkülözhetetlen feltételei. A történetírásban ezek közé tartozik a forráskiadás rendszeres művelése. Nélküle elképzelhetetlen a valójában tudományos jelleg biztosítása a történelem terén, az előrelépést ugyanis az állandóan megújuló szemlélet mellett újabb források feltárásának és kiadásának kell kísérnie. Nem vonhatjuk ki e követelmény alól nemzetiségtörténetünk tudományos művelését sem. Ez az elgondolás, pontosabban igény és szükségszerűség szülte a Székely Oklevéltár címet viselő forráskiadványunk folytatását, újrakezdését.
Több mint száz év múlt el azóta, hogy e kiadványt a széles társadalmi összefogás útjára bocsátotta. A kezdeményezők között ismert történészeink nevét találjuk, közöttük a Kővári Lászlóét, Jakab Elekét, Szabó Károlyét és másokét. Szabó Károly, Szádeczky Lajos és Barabás Samu végezték el azt a fáradtságot nem ismerő, lemondásokkal és nélkülözésekkel járó munkát, melynek eredményeként nyolc kötetnyi forrásanyag látott nyomdafestéket.
A Székely Oklevéltár új sorozatának első és készülőben lévő néhány kötete az eddig kevésbé feldolgozott és egészében kiadatlan források irányába tereli figyelmünket, a székelyek XVI. századi törvénykezésének protokollumaira. A peres ügyek kapcsán ezek a jegyzőkönyvek, tanúvallomások, prókátorvallások, határozathozatalok és más ide tartozó feljegyzések a mindennapi élet sok olyan mozzanatát tárják elénk, amelyekről a többi források keveset vallanak. Egy olyan világot élénkítenek meg minden gondjával-bajával, jellegzetes gondolkodásmódjával, szokásaival, jogrendszerével, gazdasági, társadalmi, katonai és polgári közigazgatási rendszerével, ellentmondásaival a feszültségeivel együtt, amely szilárd évszázados hagyományokra épült, megszabta az egyének és közösségek létét és sajátos életforma-kereteket teremtett újra. A széknek színe előtt kereste a maga jogát, jussát és igazságát a jobbágysorba került székely, a fejedelmi jobbágy, a szabados, a katonáskodó szabadparaszt, a vörös drabant, a lófő és nemes. De a XVI. század második felében válságba jutott szabadparaszti székely társadalom a közösségi élet és a közösségi jogok védelmét igényli, annak megszilárdítását törekszik az egyéni érdekek fölé helyezni. A falvak és városkák népe alkotja a maga történelmét, távol az országos ügyeket befolyásoló csatáktól, küzdelmektől és az azokat irányító egyéniségektől, de nem függetlenül mindezektől, mert az élet összefüggéseinek szálai távolra nyúltak, itt is hatottak, visszhangjuk itt is csenegett.
Egész közép- és kelet-európai viszonylatban is párjukat ritkítják a XVI. század második feléig visszanyúló, reánk maradt udvarhelyszéki protokollumok. Kötetünk az 1569 és 1591 közötti korszakra vonatkozókat foglalja magába, betűhív másolatban, annál is inkább, mert egyben magyar anyanyelvünk ritka forrása közé tatoznak. Nem ígérünk könnyű és szórakoztató olvasmányt, de aki elődeink s múltunk elmélyült megismerését követi, annak minden fenntartás nélkül ajánljuk a Székely Oklevéltár új kötetét. Vissza