Székely népballadák

Előszó

AZ OLVASÓNAK
Bokrétát kötöttem a székely népballada-költészet legszebb virágaiból, szeretettel nyújtom át nektek, magyar testvérek. Aki ezt a bokrétát kötötte, e virágok egy részét maga gyűjtögette ifjúkorában, s keblébe rejtve hozta fel a székely havasok közül az anyaország szívébe. E néhány szál virággal indult „hódító" útjára a tizenhétéves gyermekifjú, s megfutván negyven esztendőnél hosszabb írói pályáját, a szülőhazájába tán örökidőre visszatérő öreg ember e bokrétával búcsúik tőletek... Úgy érzem, hogy tartozom e bokrétával nemcsak magyar testvéreimnek, kik a székely gyermekifjúnak szállást adtak s az esztendők során szívünkbe fogadtak, de tartozom szülőföldemnek is, szülőföldem népének, melynek költészetében gyökeredzik az én olyan-amilyen költészetem. Akarom, lássátok. Magyar testvérek, mely gazdag lelkű nép az én népem, ezidőszerint e világnak minden népe közt a legszomorúbb. Vissza

Fülszöveg

"Bokrétát kötöttem a székely népballada-költészet legszebb virágaiból és szeretettel nyújtom át nektek, magyar testvérek... Lássátok, milyen gazdaglelkű nép ez s a világ minden népe közül a legszomorúbb.. Vidámsága fölött is ott borong az egetverő zord hegyek közé szorult, életét, földjét, házát védő székelység mélabúja."
Néhai Benedek Elek, kinek ezt a gyűjteményt köszönhetjük, ilyen szívből fakadó szavakkal ajánlja a válogatott székely balladákat az olvasó szeretetébe. Benedek Elek ott nőtt fel a székely havasok közt, de nem kell semmiféle lokálpatriotizmus ahhoz, hogy a népköltészet e drágaköveit értékelni tudjuk. És nem kell hozzá az az aktualitás sem, amely ma kétszeresen drágává tesz szemünkben mindent, ami székely. A világ minden finomlelkű embere át tudná érezni ezeknek a dalos történeteknek a szépségét.
A kötetben megtaláljuk a török császár tömlöcében senyvedő Szilágyi és Hagymási történetét, Júlia Szép Leány históriáját, Kőmives Kelemenné világhírű balladáját. Látjuk Budai Ilonát, hóna alatt kincses ládájával, melyet jobban féltett gyermekeinél, Kádár Katát, a feneketlen tóba vetett jobbágyleányt, Világszép Erzsókot és Kis-Gergő Istvánnét. De a közismert balladákon kívül nem egy olyant, mely éppúgy megérdemli, hogy közkinccsé váljon. Nem is szólva azokról a pajkos, mosolygós, furfangos történetekről, amelyek a székely nép humorát mutatják. Vissza