Előszó
Tisztelt Olvasó!
Amikor kezébe veszi ezt az újabb Székely Kalendáriumot, gondoljon arra, hogy eleink milyen tisztelettel forgatták az őnékik szánt, szeretettel megírt népkönyveket, mikben akár egy...
Tovább
Előszó
Tisztelt Olvasó!
Amikor kezébe veszi ezt az újabb Székely Kalendáriumot, gondoljon arra, hogy eleink milyen tisztelettel forgatták az őnékik szánt, szeretettel megírt népkönyveket, mikben akár egy egész esztendőre való eligazítást és kiböngészni való olvasmányt találtak. Na, nem a „százesztendős jövendőmondásra" gondolok, mely ápertén fogalmazta meg időjóslásait, valahogyan így: „Nyáron esőt s meleget, télen havat s hideget".
Ez akkorjában lehet, hogy még így volt, manapság már ez sem bizonyos, hiszen öreg bolygónk is kezdett rakoncátlankodni, s akár az évszakok rendjét is felforgathatja. Ahogyan mi, emberek mindent felforgatunk, aminek az igazi rendet követve kellene működnie. Sok-sok butaságot követünk el nagyralátásunkban, elbizakodottságunk okán, s amikor csak lehet, egymás ellen fordulunk Kultúrák más kultúrák eltaposására indulnának, népek népek ellen fordulnak, s valljuk be töredelmesen: már a magyar atyafiságosság sem működik rendesen.
Ilyen volt a lassan elmúló 2013-as esztendő is, s hogy milyen lesz az elkövetkező 2014-es, annak csak a Fennvaló a megmondhatója. De reméljünk, reménykedjünk, mert a mostani zűrzavaros, csődös világunkban, nagy válságaink közepette is akadnak biztató jelek, megszívlelésre alkalmas példák. Pedig tulajdonképpen csak egy dolgot kellene követnünk: betartani a tízparancsolatot. Ez a világ sok bajára-gondjára, atyafiságos viszonyaink megromlására is gyógyír, enyhítő orvosság lenne.
Mindenesetre: reménykedjünk! Szívből és őszintén, s ha ráérünk, cselekedeteinkkel is támogassuk meg a reményt. Mert az sem „működik" magától.
E könyvecskét pedig forgassák haszonnal és gyönyörűséggel!
Tisztelettel, sok Jókívánságokkal: Magyari Lajos
Vissza