A színháztudomány az akadémiai diszciplínák rendjében

Előszó

2006. október 26-án elhunyt Bécsy Tamás, a magyarországi intézményes színháztudomány megalapítója - mesterünk, barátunk, professzorunk. Emlékére egy évvel később konferenciát szerveztünk a Magyar Tudományos Akadémián, az ott elhangzott előadások alkotják e kötet gerincét. A konferencia a nagy formátumú tudós, iskolateremtő pedagógus tudományos életművét elemezte, azét a professzorét, akit sokáig egy személyben azonosítottak a hazai színháztudománnyal, hiszen hosszú éveken keresztül töltötte be az MTA Színház- és Filmtudományi Bizottságának elnöki posztját, s volt az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának tanácsadója, a Pannon Egyetem Színháztudományi Tanszékének megalapítója és vezetője. Érthető tehát, hogy távozását követően szinte automatikusan merült fel bennünk az igény, hogy számot vessünk az életművével, a tizenhárom könyvében és több száz tanulmányában foglaltakkal, a hajdani egyetemi kurzusokon, illetve azokon kívül tőle tanultakkal és hallottakkal. Ennek a számvetésnek az első lépése volt a 2007. november 12-én megrendezésre került konferencia, amely azonban nemcsak a szűken vett életműre koncentrált, hanem a színháztudomány hazai önreflexióját is serkenteni igyekezett. Ha felidézzük az ülésen elhangzott előadásokat, jól látjuk, hogy azok a színházelmélet és színháztörténet számtalan szegmentumát érintik, és ezáltal teszik nyilvánvalóvá, milyen sok területen alkotott maradandót Bécsy Tamás, illetve milyen szerteágazó területeken kutató tudósokat sikerült inspirálnia munkájával és személyiségével. Bízunk benne, hogy a számvetés első lépését - amelynek méltó összegzője az olvasó által kézben tartott kötet - több hasonló követi majd, s az elkövetkező években is számos alkalom nyílik majd úgy emlékezni tanárunkra, kollégánkra, barátunkra, ahogyan ő maga tette volna - gondolattal, vitával, tudománnyal. A szerkesztők Vissza