Tanítvány 1999/4.

Fülszöveg

Isten adományai vagytok a Rendnek, mi pedig a Teremtőt tiszteljük ennek az adománynak az elfogadásával. Úgy kell ezt tennünk, hogy a lehető legjobb nevelést adjuk nektek. A Rend jövője függ ettől, ezért fordít a Rend minden Általános Káptalanja annyi időt a nevelés (formálás) megvitatására. Az elmúlt években a Rend nagyszerű dokumentumokat készített a nevelésről, ezért ahelyett, hogy hosszú levelet írnék a nevelésről megismételve a már elmondottakat, jobbnak látom azt, ha összegyűjtöm ezeket a dokumentumokat, hogy ti és nevelőitek könnyebben tanulmányozhassátok őket. De szeretnék közvetlenül hozzátok is szólni, domonkos életetek kezdetén álló testvéreimhez és nővéreimhez, abban a tudatban, hogy bizonyos nevelők átnéznek majd rajtatok. A testvérek nevelésének (formálásának) kifejezésével fogok élni, mivel ezt ismerem jobban. Remélem írásom hasznosnak bizonyul majd nővéreink gyakorlatában is.
Rendi látogatásaim során legnagyobb örömöm a veletek való találkozás volt, Megindított a Rend iránti lelkesedéseket, vágyakozástok a tanulás és prédikálás után, igaz domonkos örömötök. De a nevelés fájdalmas pillanatokat is tartalmaz, irányvesztést, elbátortalanodást, és akár az egész értelmének elvesztését is. Néha el fogtok töprengeni azon, hogy miért vagytok itt, és maradjatok-e. Az ilyen pillanatok szükséges és fájdalmas részei a domonkossá válás felé vezető nevelésnek. Ha ezeket nem tapasztaljátok, akkor nevelésetek nem érint mélyen benneteket. Vissza