Szegletkő

Fülszöveg

Vitó Zoltán neve és egyik-másik költeménye bizonyára ismerősnek tűnik majd a Szép versek és az irodalmi lapok olvasói számára. Esetében a megszokottnál jóval nehezebb, megpróbáltatásokkal teli út vezetett az első közlésektől az önálló kötet megjelenéséig. Irodalmi szempontból talán nem szerencsés Vitó Zoltán rendhagyó sorsára célozni, hiszen a művek önmagukért állnak helyt, de mint azt alapvetően befolyásoló tényező, nem is mehetünk el mellette említés nélkül. Költészete ugyanis a primer élmények közvetlenségével tükrözi életének súlyos problémáit, válságait, de éppígy örömeit és reményeit. A klasszikus témák és versformák felhasználása nem külsőséges eleme lírájának, abban az ember nagyságának, méltóságának, a nemes érzelmek hatalmának és az élet szépségének dicsérete fontos, rendkívül komolyan vett szerepet játszik. Himnikus és elégikus hangvétele, pátosza, teljességre számot tartó kapcsolatok és szeretet utáni mohó vágya költészetének megbecsülhető értékeit alkotják.

Az életet én sajátosan kivételezett helyzetben élhetem, hiszen egy születési baleset a testi-fizikai mozgásomat sorshatározó mértékben korlátozottá tette.
Ez a megjelölő körülmény úgyszólván mindennapos "próbatételt" jelent számomra is és többé-kevésbé a hozzám kapcsolódó emberek számára is, lettlégyen szó akár barátságról, vagy ha éppen részem lehet viszonzó szerelemben; számomra leginkább itt méretik meg az ember.
Saját önbecsülésében áldott, aki helytállt - s ha ez kényszerűen állandó próbatétel olykor keserves csalódást és fájdalmas veszteséget is eredményez, mégis tudatában kell lennem, hogy sajátos helyzetem egyben kivételezett "kegyelmi állapot" is, mert a magamban fölfedezett művészi kifejezőkészség és felelősségtudat kötelez. Az emberi arcot én gyakran láthatom "maszk" nélkül; és ez akár megindítóan szép, akár elképesztően rút - nekem mindenképpen azt kell elmondanom az embereknek magamról, önmagukról és a világról, amit nem mondhat el helyettem senki más, hiszen a Szépséget, a Jóságot, a Harmóniát - tudatosan vagy tudat alatt - mindannyian szomjúhozva áhítjuk...
A sok-sok mondandó első - ha tetszik, bevezető - kötete ez a jelenlegi, a "Szegletkő". Vissza