Felvidéki regék

Előszó

Részlet a könyvből:
Az a csodálatosan szép felvidék.
I. Dévénytől-Budatinig.
Felsőmagyarország hazánk északi részét foglalja el. Dévénytől a Tisza forrásvidékéig terjedő részét a Kárpátok hatalmas határlánca és ennek kiágazásai borítják. Völgyeiben sebes vizű folyók rohannak. Itt a Vág, Nyitra, Garam, Ipoly. Ott a Sajó, Hernád, Árva, Dunajec, Poprád. A vidék keleti részében az Ondava, Latorca, Talabor, Tisza.
Tájképi szépségei fölött történelmi levegő terjeng mindenütt. Csák Máté büszkesége, Stibor őrjöngése, Thököly rajongása, Rákóczi honszerelme, Balassa féktelenkedése, Andrássy különcsége, Wesselényi aggódása, Karaffa kegyetlenkedése, Zrinyi Ilona bátorsága, Árpád vezér akarása kél és száll itt örökké, felhő, köd alakjában ; lehull a fáról a sárguló levéllel, azután újra kihajt a fűszállal ; életre kel a feslő bimbóval, együtt örökli a hanttal, kővel, kalásszal, a patak mormoló vizével az új ivadék ; aztán ő is elmegy arra, amerre a szél fújja és megint visszatér abban a ködben, mely olykor-olykor megül a tájakon.
A hegyek kúpjain búsongó várromok ülnek és a játszi szellő csodás regéket suttog a mohlepte kövek közt bolyongó vándor fülébe azokból az időkből, mikor még címeres lobogók lengtek a rézfödeles tornyokon, kürtszava zendült a bércek fölött s hatalmas dinasztiák - megannyi kiskirályok - tengernyi szolganépe nyüzsgött a vár alatt. Mikor a sziklavárak kongó termeiben szőtték az ármányt, honmentő terveket ; mikor a bércek alján, völgyek ölén meg-megvillant a szabadságért küzdők fegyvere és hatalmas várurak váraik tornyából a bécsi István torony felé mutogattak : oda megyünk. Vissza