Szeghalmy Bálint élete és életműve

Előszó

A két világháború közötti időben Dunántúl korábban szinte kizárólagosan katolikus városaiba és egyéb településeibe, amelyek valamilyen szempontból körzeti, ipari vagy kulturális központtá fejlődtek, nagyobb arányú beköltözés kezdődött. A beköltözők között szép számmal voltak reformátusok is, akik hamarosan templomot is szerettek volna maguknak. Az igény így talált rá Szeghalmy Bálint építőművészre, így születtek meg, így épültek fel Dorog, Keszthely, Kisbér, Mosonmagyaróvár, Nagyatád, Nagykanizsa, Tapolca, Tatabánya, Zalaegerszeg városainak az erdélyi fatemplomok stílusára emlékeztető, a helyi lehetőségekhez és viszonyokhoz alkalmazkodó új református templomai. A létezésükkel is csendesen emlékeztettek ezek a hajlékok az anyaországtól elszakított kincses Erdélyre.
Az új templomok a református templomépítő művészet legnemesebb hagyományait folytatták. Sok fából készült díszítőelemet alkalmazva meleggé, meghitté, családiassá varázsolták az istentiszteleti teret. A hely mindig rányomja bélyegét a gyülekezetre is. Az említett gyülekezetek ma is Dunántúl melegszívű, összetartó, egyházukért élő, Isten Dicsőségére szolgálatot vállaló közösségei.
Szeghalmy Bálint életműve még az általa épített templomok gyülekezeteiben is alig ismert. Illesse köszönet hát a szerzőt fáradhatatlan munkásságáért, szívós, áldozatos kitartásáért, amellyel az adatokat összegyűjtötte és most közkinccsé teszi. Illesse köszönet a kiadót is, aki vállalja egy ilyen jellegű kiadvány kockázatát.
A régiekre emlékezve, tisztelettel hajtsunk fejet az egyházért, az Isten ügyéért vállalt fáradozásaik láttán. Szívünkben hasonló szent elkötelezésnek lángja lobbanjon fel, hogy nemeset, időtállót, az Örökkévaló dicsőségéhez egyedül méltót alkotni mindnyájan törekedjünk! Vissza