Szegénység, gazdagság, gazdálkodás

Előszó

Engedjék meg, hogy a programszerkesztő bizottság nevében szeretettel köszöntsem kongresszusunk valamennyi résztvevőjét. Azt hiszem, hogy itt a Balaton partján, most, húsvét másodnapján mindnyájunkat öröm és várakozás tölt el. Örülünk annak, hogy együtt lehetünk, és reméljük, hogy ezt az egy hetet, az igazságot közösen keresve, testvéri szeretetben fogjuk eltölteni. Testvéri szeretetben és kölcsönös megértésiben, amely a zsoltáros szerint oly „kedves és jó, mint a drága olaj a fejen, mely lecsordul a szakállra . . . vagy mint a harmat a Hermonon, mint a Sionra lehulló harmatcsepp". És bizakodunk abban, hogy ezen a héten - ha csak szerény mértékben is, de - közelebb kerülünk az igazsághoz. Hogy együtt gondolkodva, egymást segítve és egymást kiigazítva jobban megértjük azt az igazságot, amelyre a Lélek akar tanítani bennünket a szegénységről, a gazdagságról és a gazdálkodásról.
Szegénység, gazdagság: e két szó hallatán a Krisztus-hívő embernek azonnal eszébe jutnak az evangélium igéi. A nyolc boldogság, amelyek közül Jézus elsőként épp a szegénységet, illetve a lelki szegénységet említi. Azután a példabeszéd a gazdag ifjúról, akit a nagy gazdagsága akadályoz meg abban, hogy Jézust kövesse. És eszünkbe jut Jézus tanítása az utolsó ítéletről, mely szerint a számonkéréskor majd azt kérdik tőlünk, hogy adtunk-e az éhezőnek enni, a szomjazónak inni és befogadtuk-e az idegent, a hajléktalant. Vissza