Szegényekkel a barakkokban - A kerigma

Fülszöveg

Francisco Jósé Gómez-Argüello Wirtz, a spanyolországi Leónban született 1939. január 9-én. A madridi Szent Fernando Szépművészeti Akadémián tanul, ahol rajz-és festőművészeti tanári diplomát szerez. 1959-ben, Spanyolországban, szépművészeti nemzeti különdíjban részesül.
Miután átesik egy mély egzisztenciális krízisen, a megtérés egy folyamata indul el benne, amely arra ösztönzi, hogy Jézus Krisztusnak és az Egyháznak szentelje életét.
1960-ban megalapítja Coomontes szobrásszal és Munoz De Pablos „üvegessel" együtt a „Gremio 62" szakrális művészeti kutatócsoportot. E művészeti társulattal több kiállítást rendez Madridban (Nemzeti Könyvtár), és képviseli Spanyolországot az 1960-as Royani (Franciaország) Nemzetközi Szakrális Művészeti Kiállításon, amelyre a spanyol Művelődési Minisztérium nevezi ki őt. Kiko ugyanebben az időben állítja ki néhány művét Hollandiában is (Galleria „Nouvelles Images"). Meggyőződése, hogy Krisztus jelen van a föld nyomorultjainak szenvedéseiben, 1964-től a legszegényebbek közé megy élni, a Palomeras Atlas nyomornegyedébe, Madrid egyik külvárosi részébe.
Később Kiko megismerkedik Carmen Hernándezzel, s a szegények környezetétől ösztönözve felfedezik a prédikáció egy formáját, egy kerigmatikus-kateketikus szintézist, amely elősegítette a keresztény közösségek létrejöttét.
Így születik meg az első közösség a szegények között. Ez a közösség, amelyben láthatóvá válik a megfeszített Krisztus szeretete, „maggá" lesz, hála az akkori madridi érseknek, Mons. Casimiro Morcillo-nak és terjed el a madridi plébániákon, majd később Rómában, és más nemzeteknél. Lassanként kialakul a keresztény bevezetésnek egy Útja felnőttek számára, amely felfedezi, és újra kiaknázza a keresztség gazdagságát. Kiko Argüello, Carmen Hernández és az olasz származású pap, Mario Pezzi atya a felelősei világszinten a Neokatekumenális Útnak, amely jelenleg 101 országban 5 kontinensen van jelen. Vissza