Előszó
Éva!
Te tudod, hogy ennek a könyvnek minden lapja, a fantázia tükrén át, híven a te sorsodat írja le s hogy én láttam bűnödnek minden dokumentumát, ismertem valamennyi szereplőt s átkutattam a...
Tovább
Előszó
Éva!
Te tudod, hogy ennek a könyvnek minden lapja, a fantázia tükrén át, híven a te sorsodat írja le s hogy én láttam bűnödnek minden dokumentumát, ismertem valamennyi szereplőt s átkutattam a nagyvárosi élet minden örvényét. Tudod, hogy ott voltam melletted azokban a komor órákban, mikor a törvény színe előtt dőlt el a sorsod.
Te magad kértél meg, írjam meg ezt a könyvet, hogy megacélozza testvéreidet minden kisértés ellen, óvja őket a titkos szerelem rózsáitól, melyek közt kígyó lappang.
És sírtál kék gyermekszemeddel, olvasván ezeket a lapokat, sirattad önmagadat s az egész emberiség szenvedésit.
Megvigasztaltalak: Egyszer majd eljön az az ember, az a komoly, megtisztult férfi, ki bevezet békés otthonába szerelmes sziveddel, mint hű feleséget, megölel erős karjaival és így szól hozzák:
- A feledést és a nyugalmat hozom számodra, a szerelmet, amiben egykor kételkedned kellett. És te egy egész hű és tiszta élettel hálálod ezt meg nekem.
A költők próféták, Évám!
Nemsokára megint sírni fogsz, - de a boldogságban. Tartson meg az aztán egész életedben, szegény kis Évám.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal