Szegény kis Daisy I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
A hosszu tölgyfaasztal mellett ültek. Ismét összegyültek, hogy itéletet hirdessenek a család tékozló fiának, a legfiatalabb Gernsburg grófnak bűnei felett.
Itt volt Albert, Gernsburg grófja hosszu, fehérszakállu, tiszteletreméltó öreg ur; mellén számtalan érdemrend. Azután Ludwig gróf következett, a sziléziai Hellern kastély ura, majd az okosszemü, barátságos arcú püspök; Klotild grófné, született Hohenbeuren hercegnő, Anna grófnő, a kolveni alapítványi hölgy és Heinrich gróf, az agglegény, aki lepkegyüjteménye, antik mütárgyai és értékes képei között élt magányos életet. És végül Karl bácsi, aki valamenynyiök nagybátyja volt.
Öt legszívesebben meg sem hívták volna erre a gyűlésre. De miután ő volt a Gernsburg család legidősebb tagja, mégsem mellőzhették. Sajnos, ha kedvencéről, Heinzről volt szó, mindig rendkivül makacs volt. Vagy egyáltalán nem mondott véleményt vagy pedig olyan felháborodottan támadt rájuk, hogy kénytelenek voltak az ülést elnapolni.
Az egész társaság nagyon jól érezte magát a szép Gernsburg-kastélyban, amelynek gazdája felett éppen most készültek vésztörvényszéket tartani, mert túlságosan sok pénzt költött.
Azután itt volt Lilla grófné is, a fiatal gróf mostohaanyja. Rendszerint ő szokta öszehivni ezeket a családi találkozásokat, miután semmi befolyása sem volt mostohafiára. Heinz vidám nevetéssel verte vissza minden szemrehányását és továbbra is tette, amit jónak látott. Vissza