Előszó
Részlet a könyvből:
- Igenis! - kiáltott vissza a sanda Bilicse Péter Klement úrnak frissen és katonásan. Még arra is kapta a fejét tisztelettel s aztán utánadünynyögte vidáman és bőbeszédűen.
- Máris megyek, máris indulok, egy pillanat és itt se vagyok.
- Hát csak gyerünk, gyerünk!
Kora délután volt és a csarnok pihent. Imitt-amott lézengett egy-egy elkésett vásárló, dehát az már nem komoly. Az ilyen csak belepiszkál mindenbe, aztán nem vásárol. A sajtos Milucné ott is hagyta a standját és átment a libásokhoz, akik többnyire kövérek voltak és sokbeszédűek. Gerstlné a délelőtti újságját olvasta és majszolt valamit. Ha valaki arrament, gépiesen szólt ki a folytatásos regényből:
- Tessék, erre, erre, szép nagyságám, mai vágás az egész, soha ilyen olcsó nem volt!
De nem gondolta komolyan, inkább csak a lelkiismeretét nyugtatta meg, hogy azért ő dolgozik.
A sanda Bilicse Péter még egy ládát emelt le a legfelső polcról,-tele édesbélű naranccsal - karján, nyakán kiugrott a hús és Gerstlné pillanatra ölbetette az újságját, szemüvegét az orrahegyére csúsztatta.
- Micsoda izmok! Gott über die Welt, kolosszál!
Jóizmú volt Bilicse Péter, ámbár már túlesett java fiatalságán jóval.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal