Szegény ember

Fülszöveg

Ez a regény egy grófi uradalom élete, - alulról, ahogyan a cselédek látják. A föld, a munka, az egyszerű élet közelsége. Egy-egy szóban, mozdulatban, indulatban a cselédsors és a kisember-sors felejthetetlen villanásai. És közben egy fiatal szerelem feloldatlan csomója. Ezeket a regényalakokat és ezeket az életeket átszövi egyfajta különös varázs, amely a földből, az égből, a fákból és a nyárból hajt ki. A jelenetek, szavak, képek duzzadásig megtelnek most oldott ízekkel, alig neszező hangokkal, az élő és az alvó világ vad szívdobogásával. Nőírók munkáit legtöbbször bizonyos lágyság, pasztellszínek, bizonytalanság jellemzik, Bohuniczky Szefi női alkata ebben a kis remeklésben éppen az ellenkezőjét jelenti: a látás naturalista hűségű gazdagságát és megbízhatóságát, a történetnek, az embereknek és a környezetnek csak női szemmel érzékelhető, különös, igaz hitelességét. S van a regénynek néhány kiemelkedő, erős képe, ilyen például az, amikor a kocsisok este az istálló előtt beszélgetnek, pipázgatnak, fiatalok és öregek, életüket és nehézkes képzeletüket átjárja saját sorsuk, meg uraik szeretete, de gyanakvás és elfojtott indulat is; s ahogyan a legöregebb kocsis elmondja a grófi gazdái sorsát, az egyszerre valóság és most születő mese is, osztályszemlélet meg misztikum. Az ember csak lélegzetfojtva és szívdobogva olvashatja ezeket a sorokat. Vissza