Az irodalom és a zene párhuzamos vizsgálatáról (dedikált példány)

Előszó

Az irodalom és a zene párhuzamos vizsgálatáról
Az irodalom és a zene történeti fejlődése állandó kölcsönhatást mutat. Kapcsolatuk, ennek megfelelően, mindkét oldalról megközelíthető. Az irodalomnak a zenébe való behatolását legfeltűnőbben a programzene léte bizonyítja, noha korunk zenei ízlésére jellemző bizonyos egészséges ellenhatás a századforduló idején elburjánzó programzene-divatra, semmiképpen sem tagadható, hogy a stílus transzformációja, egyes elbeszélő technikai fogásoknak a felhasználása a szimfonikus költeményben sok zeneileg jelentős alkotás megszületését segítette elő. Liszt szimfonikus költeményei, az Amit a hegyen lehet hallani és a Les Préludes vagy zongoradarabjai, a Politikai és vallásos harmóniák és az Obermann völgye, nyilvánvalóan sokat köszönhetnek Hugó, Lamartine és Senancour őket inspiráló műveinek. Alfréd Cortot a hatás konkrétságára is rámutatott, amikor bebizonyította, hogy Franck szimfonikus költeménye, A dzsinnek szerkezetileg lépésről lépésre követi Hugó hasoncímű költeményét.
Az irodalom és a zene közötti párhuzamok kétféle okból lehetségesek: vagy a mindkettőt meghatározó alap közös voltából, vagy pedig a felépítmény viszonylagos önmozgásából, egyes részei között létrejövő megfelelésekből következnek. Ezért a kutatás is elsősorban két területtel foglalkozik: részben az irodalom és a zene fejlődésének a párhuzamait igyekszik kimutatni, valamely adott történeti korszakon belül, részben arra keres választ, vajon a zene vizsgálatának alapelvei képesek-e új szempontokat szolgáltatni az irodalomtudomány számára, azaz jelentenek-e a zenei ismeretek többletet az irodalom megítélése szempontjából. Dolgozatom tulajdonképpeni témája is ez a két problémakör.
A zenetörténet korszakfordulói újabb és újabb visszatérést jelentettek az élőszóhoz. Ugyanakkor a költői stílus megújhodása mindig „a költészet és a zene szorosabb kapcsolatát tette lehetővé". A görög, kínai, provanszál és angol költészet egyaránt akkor érte el legnagyobb ritmikai gazdagságát, mikor a költészet és a zene a legszervesebben összetartoztak. Vissza