Szegedi szótár I-II.

Előszó

Ez a szótár több mint harminc esztendős munka gyümölcse. Gyűjtői helyzetem kétségtelenül kedvező volt. Törzsökös szegedi, alsóvárosi parasztszülék gyermekének születtem, tehát a szegedi népnyelv anyanyelvem. Művem forrása elsősorban alighanem én magam vagyok. Öregek között nevelkedtem. Gyermekkoromban még olyan jelenségeknek lehettem tanúja, amelyeket az első világháború teljesen elsöpört. Kapcsolataim azóta sem szakadtak meg egy pillanatra sem a szegedi nyelvi hagyományokkal, a tájszólás közösségével. A szegedi népnyelvvel tudatosan egyetemi éveim legelején kezdtem foglalkozni. A gyűjtést azóta is állandóan, ha nem is mindig rendszeresen folytattam. Egy és más meg is jelent belőle. Az anyag szótári feldolgozásához 1949 tavaszán fogtam hozzá.
Mint ismeretes, már van több, egyetlen tájegységről gyűjtött szótárunk. Először Csűry Bálint munkája, a Szamosháti Szótár jelent meg. Ezt követi mindjárt Wichmann György Csángó szótár-a, helyesebben szógyűjteménye. Végül legújabban jelent meg Kiss Géza műve, az Ormánysági Szótár, amelyet Keresztes Kálmán gondozott és egészített ki. Ez utóbbi szegedi szempontból azért is jelentős, mert ö-ző vidék szóanyagát dolgozza fel, és sok érdekes hangzásbeli és szóföldrajzi analógiát nyújt.
Mindhárom kiváló munka értékét hangsúlyozva, és módszertani tanulságaikat már itt is hálásan elismerve, csak arra szeretnék rámutatni, hogy szerkesztőiknek helyzete könnyebb volt az enyémnél. Olyan társadalom szókincsét dolgozták fel ugyanis, amely foglalkozását és népi műveltségét tekintve sokkal egységesebb, homogénebb és egyszerűbb Szeged népének társadalmi és szellemi, földrajzi és gazdasági sokrétűségével, nyelvi gazdagságával szemben. A szegedi szókincs felgyűjtése tehát kiterjedt és szövevényes munka, de éppen ezek a nehézségek kétségtelenül fokozzák a feladat érdekességét és bizonyára fontosságát is. Vissza