Szegedi Nyári Tárlat 1965

Előszó

Most, a Szabadtéri Játékok alkalmával, ismét vendégváró hangulattal telítődnek meg Szeged kellemes hatású terei és utcái. A Tisza-parti város felpezsdült ünnepi, kulturális légkörét nemcsak a zenei és színházi események idézik elő, hanem ezekkel együtt az országos jellegű Szegedi Nyári Tárlat is, mely az elmúlt évekhez hasonlóan ezúttal is megrendezésre került. Az idei képzőművészeti bemutató jelentőségét előmozdítja az, hogy a Városi Tanács a kiállítandó alkotások színvonalbeli gazdagításának érdekében plakettel járó díjakat alapított, amelyeket a tárlaton legjobban szereplő művészeknek ítélt oda.
Az egyes vidéki városokban létrehozott országos szintű kiállítások - így a szegedi nyári tárlatok is -, számottevő feladatott töltenek be képzőművészeti életünk fejlődésében. E festészeti, grafikai és szobrászati rendezvények egyrészt tájékoztatnak bennünket némely budapesti műteremben folyó alkotótevékenységről, de főleg a különböző tájegységek, jelen esetben az alföldi műhelyekhez tartozó művészek eredményeiről, a sikeres vagy még megoldás alatti törekvéseiről. Másrészt kedvezően hat az a bevált gyakorlat, hogy egy-egy város - mint Hódmezővásárhely, Székesfehérvár, Miskolc és Szeged -, időnként a képzőművészet országos reflektorfényébe kerül, mert így az általános közfigyelem ráterelődik a helyi festészetre, szobrászatra. Ezzel aktív részesévé válik a hazai szakterület egészének, éppen azáltal, hogy e jelentős kiállításokon való méltó helytállásra készülés maximális erőfeszítésre ösztönzi a vidéken élő művészeket, intenzív lökést adva nekik, hogy belterjes szemléletükből teljesen kiléphessenek. Vissza